Kedves Kollégák,
most értem utol magamat annyira, hogy Drenyovszky Jánossal foglalkozzam. Mindenek előtt nagyon köszönöm mindenkinek a konkrét adatgyűjtést. Miklós digitális kutatkokdásából, Kati és Zoli levéltári adatgyűjtéséből úgy tűnik, hogy van primer forrás arra, hogy ezt az ügyet kutatni lehessen. Azért ennek az egész ügynek viszont van néhány, önmagán túl nyúló tanulsága.
- Jó, hogy Miklós megosztotta a levelezést, de pont az eleje úgy tűnik, hogy kimaradt. Azaz a kutató konkrét kérése, illetve információja. Így eggyel nehezebben állt össze a történet. Hozzám közben eljutott egy feljegyzés Pröhle Gergelytől (lásd alább) az megosztom. - Nem voltam felhőtlenül boldog attól a ténytől, hogy a levelezésünket végig követhette a kutató is. A levéltár egy hagyományos étterem, nem pedig látványkonyha. Azaz, hogy a releváns válasz és információ hogyan áll össze, amit a kutató számára megadunk, az csak ránk tartozik, a kutatóra pedig nem. Kérlek benneteket, hogy legközelebb így intézzük a hasonló kéréseket. (Új levelezést is éppen emiatt indítottam.) - Időközben, ettől a levelezéstől teljesen függetlenül Pröhle Gergelytől is megkaptam ( az EOGY más munkatársaival együtt) a figyelem felhívást az ügyre. Azért nem tudok pontosabban fogalmazni, mert Gergő igazából nem írta le, hogy az egyházvezetés vár-e tőlünk bármi konkrétumot is ebben az ügyben. Mindenesetre tájékoztattam róla, hogy munkátok ereményeként Győri Gábort tudtuk tájékoztatni arról, hogy a levéltárban van anyag a kutatásához. Amennyiben persze kutatni szeretne, mert ez sem derült ki kristálytisztán a levelezésből. - Úgy gondolom, hogy amit a kutató elvárhatott tőlünk, annak a munkátoknak köszönhetően fényesen megfeleltünk. Ha Pröhle Gergely pontosítja a tájékoztatását, és megkér bennünket, hogy valamilyen szinten egy publikáció / előadás / megemlékezés számára készítsünk anyagot, az ismét más helyzet lesz. Fogalmam sincsen, hogy bármely szabályrendelet rendlekezik-e ilyesmiről, de természetesnek tartom, hogy a fenntartó képviselőjének ilyen jellegű kéréseit tehetségünk szerint teljesítjük. (Konkrét esetben pedig még ráadásul izgalmas, fontos, releváns témáról van szó, nemcsak egy család óhatatlanul is elfogult emlékezetéről.)
A folytatást majd meglátjuk. Még egyszer köszönöm az ügyben végzett a nagyon pontos és még annál is gyorsabb, hatékony munkátokat:
Botond