Tc. Gyurkáné Urbán Eszter, testvérgyülekezeti és felekezetközi munkacsoport
Kedves Testvérek!
Eszterrel való alapos telefonbeszélgetés, levele, majd Ilona alábbi levele
után engedjetek meg néhány gondolatot.
Tényleg jó és hasznos, hogy így azon melegében elindul a munka és közös
gondolkodás. Az utóbbi fontosságára is érdemes odafigyelni. Pl. azért, hogy
a "külügyi" munka tényleg újulást és élénkítést hozzon, ne "csak"
kipipálandó "Partnerschaftokat". Fő cél lehet, hogy átgondoljuk, mivel tud
ez a munkaterület a nagy egész, a gyülekezet fejlődéséhez, megújulásághoz
hozzájárulni. A különféle irányú kapcsolatok "szerves beépülése" a
gyülekezeti életbe, nem elszigetelt működése az igazán hasznos.
Éppen ezért tetszik Ilona gondolata, amit a 4-es pontjában említ "vegyes
házasság" alatt. Sokszor elfelejtjük, hogy magán a gyülekezeten belül, sok
kicsi, természetes "belső ökuméné" is működik. Ezekre is érdemes
odafigyelni, ezek tapasztalatára, gondjaira reflektálni. A legújabb
Lelkipásztor (2012/4) "Felekezeti nevelés ökumenikus családokban" címmel
Nagypál Szabolcstól hoz érdekes írást. Érzésem szerint a más felekezetűek
helyzete a gyülekezetben enyhén szólva nem tisztázott, ezt némi "jóindulatú
hallgatással" szokás kísérni, mint annyi megoldatlan kérdést.
Mi a magunk családjában meglehetősen belekeveredtünk a "ökumenikus", vagy
"vegyes" állapotba: három generáció óta református fiúk és evangélikus
lányok élnek a családban. Édesapám büszke gömöri református kisnemesi
családból származik, mikor a Felvidéken járunk református templomba megyünk
Zádorfalván és Tornalján (Istvánkát ez utóbbi magyarlakta szlovákiai
városkában keresztelték 1998-ban). "Itthon", Budán azonban evangélikus
gyülekezetbe, a Budavárba tartozunk, ahol 1978-ben konfirmált Madocsai
Miklós bácsi, ő keresztelte itt a három lányt, Annát, Katát és Ilonát
(Lilit). És hogy fokozzuk a "káoszt", 1999 óta, 13 éve a közeli ferencesek
által vezetett Szent Angéla iskolába járnak a gyerekek, ami a
katolikusokkal, szülőkkel, gyerekekkel való napi kapcsolatot, barátságot
jelent (Mechwart tér körüli kis világ), pl. az évi ferences farsangi bálon
való részvételt. Istvánnak most lesz a konfirmációja a Szilágyi Dezső téren,
de egyben a budavári, Imsi vezette csoportban is részt vesz. Csupa izgalom,
csupa "szabálytalan" helyzet, csupa kaland ez a "felekezetköri káosz", ami
néha okoz fejtörést, de ami sok érdekes újdonságot is jelent.
A családi hátteret csak azért említettem hosszasabban, mert ha körülnézünk
magunk és a gyülekezet más tagjai házatáján, sokan mesélhetnének ilyenekről.
De nem mesélnek! Pedig ezek a "megélt", természetes, ökumenikus helyzetek a
"való világban" gyökereznek. És akár hasznosak is lehetnének, hiszen így
belelátunk a más felekezetek helyzetébe, kultúrájába, életébe, példát és
mintát vehetünk onnan, ahol van, vagy adhatunk, ha van mit. Ezt a
"partizán", egyéni és családi ökuménét lehetne akár gyülekezetileg is
hasznosítani, értelmes kapcsolatokkal, odafigyeléssel pl. a környező élő és
törekedő gyülekezetekre. Akik, higgyük el, pont azokkal a mai világbeli
problémákkal küzdenek, amivel mi: a gyerekekre leselkedő
virtuális-számítógépes és fogyasztói világ, a csökkenő anyagi lehetőségek, a
nagyvárosi "tömegemberség" magányos elszigeteltsége.
A "belső ökuméné" egy másik vonatkozása, hogy nemcsak a környező
másfelekezetű, hanem a környező, vagy a távolibb evangélikusokat sem
ismerjük eléggé. Budahegyvidék ápolja Schrobenhausennel a Partnerschaftot,
velük mi is kapcsolatban voltunk. Óbuda, Kelenföld (őrzi Kendeh Gyuri és
Botta Pista bácsi emlékét), a budaörsi új "mintagyülekezet"). Ezek még csak
a budaiak. Vajon tudjuk, hogy nagybörzsöny német evangélikusai min mentek
keresztül németségük miatt a háború után? (gyülekezeti tagok jó része talán
nem is tudja, hogy Nagybörzsönnyel egy egyházmegyében élünk.). És akkor nem
beszélek a fogyó, pusztuló kis tolnai sváb gyülekezetekről, vagy a Dunától
keletre levő "tót evangélikusságról". Ezek "túl közel" vannak, ezek kiesnek
a mi érdeklődési körünkből. pedig sokunknak gyökerei éppen oda vezetnek:
Orosháza, Békéscsaba, Szarvas.
Néhány éve a velünk "társbérletben" működő budapesti német gyülekezet
presbitériumába küldtek Budavár képviseletében. Ez a kis, 150-200 fős
gyülekezet végképp olyan közel van, hogy észre sem vesszük nagy ökumenikus
és külügyi igyekezetünkben. pedig tanulságos lenne! Nyugatias
gyakorlatiasság, nyitottság, a világiak szerepe, Kirchkaffee
természetessége, német nyelvgyakorlási lehetőség. A gyülekezet gyökerei
Budavárból fejlődtek ki: Zsigmondy Árpád volt az egyik "alapító", annyiban,
hogy az egyházból kiszorítva, szorgalmi lelkészi munkát így kapott, hogy a
budavári német szolgálatot vitte, az NDK-ból importált (de a tényleges
lelkészi szolgálatból ugyancsak kizárt) Albrecht Friedrich-el együtt. Náluk
8 évente új lelkész jön: Andreas Wellmer nagyon impulzív, bicikliző és
börtönpasztorációt szenvedélyesen végző lelkésszel sikerült elutazása előtt
az EvÉletben egy interjút megjelentetni. Johannes Erlbruch jelenlegi
lelkész, fiatal, szimpatikus, megnyerő alkat, felesége magyar (!), ő maga is
elég jól beszél magyarul. Reformációnapi közös istentiszteletünk
megvalósítása (már kettő volt) az első fecske a két gyülekezet
találkozásában. De lehetne a fiatalság, és szeniorok között is kapcsolat,
megérné pl. egy baráti beszélgetés a presbitériumukkal, akár a Logodi utcai
székhelyükön, akár Budaváron. Közös téma is van, hiszen a kápolnai székek
amortizációja számukra is évek óta téma.
A német kapcsolatoknál nem szabad elfelejteni, hogy Budavár kezdetben
lényegében "németnyelvű" gyülekezetként indult, a soproni német poncichter
Georg Bauhofer, a württembergi pietista Mária Dorottya ringatták a
bölcsőjét! A gyülekezeti élet nyelve hosszú ideig német volt, a
presbitériumi jegyzőkönyveket a 19.szd. végéig németül írták. És itt említem
kedvenc témámat, a cipszereket, a szepesi német-magyar vonatkozásokat. A
19.szd. 2.felétől sok művelt cipszer polgár talált lelki otthonra budapesti
gyülekezetekben, így Budavárán is. Nem is tartjuk számon, hogy csak
Budaváron olyan meghatározó felügyelők-egyéniségek, mint Hunfalvy János
(utca és iskola is van róla elnevezve), Andaházy László (akinek nagy érdemei
vannak a Bécsi-kapu téri "Insula Lutherana" létrehozásában), Szelényi
Gusztáv a nehéz 50-es 60-as években, lelkészként Danhauser László (felkai
származású), akit még budavári lelkésznek választottak a II.világháború
alatt, a Budahegyvidék alapító atyja lett, majd egyházpolitikailag
"száműzött" 1956-ot követően.
Felvidéki és cipszer érdeklődésem családilag indult, aztán szakmailag a
Szepesség középkori történelme érdekelt (lándzsások, szászok önkormányzata,
városi szervezete), tübingeni éveim alatt a stuttgarti székhelyű kárpátnémet
"Landsmannschaft"-al ismerkedtem. 2008 óta pedig egy "alulról jövő
kezdeményezésként" szepesi-cipszer kör formálódik, szepesi származásúakból
és érdeklődésűekből. Nem egyesület, "csak" emberek laza kapcsolata: egy
rendkívüli asszony, Kostelníkné Zwilling Astrid, lőcsei evangélikus
gyülekezeti felügyelővel kapcsolatra épül. Aki a ma már teljesen szlovákká
vált, de nagy német-magyar múlttal rendelkező lőcsei evangélikus gyülekezet
múltjának ápolását missziói lelkülettel felvállalta. A csodálatos cipszer
Házsongárdot, a lőcsei evangélikus műemléktemetőt "örökbe fogadtuk", ahol 50
éve már nincs új temetés, ezért megmaradt a német-magyar jelleg, művészi
értékű sírok, nagy múlt. Hollóházy Ildikó önszorgalomból egy lőcsei
evangélikus honlapot hozott létre és működtet, mellette pedig egy már 80
fősre duzzadt szepesi levelezőlistát. Tavaly 2011 szeptemberben szepesi
találkozót rendeztünk Lőcsén, konferencia, a temetőkápolnában háromnyelvű
áhítat, Erlbruch budavári német lelkészt vittük és Missura Tibor ny.
esperest, régi evangélikus sírokat koszorúztunk, jártunk be, a késmárki
fatemplomba, Thököly mauzóleumához is elmentünk. Budavár cipszer
vonatkozásaihoz: a lőcsi temető elején éppen annak az Andaházy Imrének van a
sírja, akinek fia Andaházy László a mi templomunk építője volt, Hunfalvy
János másik felügyelőnk felújított táblája pedig a késmárki régi líceum
oldalán van. Talán Lőcse és Budavár kapcsolata e személyes, alulról jövő
kezdeményezésből továbbfejlődhet, kirándulás, odafigyelés, baráti gesztusok,
magyar-német gyökerek, és igen, szlovák-magyar evangélikus békesség
keresése.
Egyéb határontúli kapcsolatról nem beszélek: Bor Feri próbálta a kolozsvárit
életre kelteni, de nem könnyű, Alsólendvával is történt némi próbálkozás és
egy gyülekezeti kirándulás is vezetett oda. Apropó a Vitális Gyuri bácsi
szervezte busztúrák is nagyon fontos alkalmak, ebből a szempontból is, sok
szép felvidéki tájat ismertünk meg: Pozsony, Besztercebánya).
A tulajdonképpeni gyülekezeti "Partnerschaft"-ok egyike a nürnbergi
St.Sebald-al való kapcsolat. Holger Manke: Ein feste Burg ist unser Gott.
Chronik der Gemeindepartnerschaft zwischen St.Sebald und der Budapester
Burggemeinde, Nürnberg 2006, 210 o. olyan alapos, fényképekkel illusztrált
kötet, ami sok-sok tapasztalatot, értéket közvetítene, a gyülekezeti múltból
is. Érdemes lenne akár lefordítani (mi Annával már elkezdtük, vagy 20-25
oldalig el is jutottunk). Pl. Sólyom Anikó is tagja volt annak az aktív
ifjúsági kapcsolatnak, ami több példát vett át a mi gyülekezetünk
gyakorlatába is (ezeket nem árt tudatosítani). Egyik csúcsideje volt a
Holger korában felívelő ifjúsági kapcsolat, mikor a nürnbergiek és
budaváriak között még egy házasságot is termő, kölcsönös látogatásokkal
tarkított, élénk időszak volt. Persze ez Holgerhez, és személyekhez
kötődött, így mára meglehetősen "lenyugodott". Én kétszer lehettem
Nürnbergben, ha jól emlékszem 2008-ban, a Nürnberg-Budavár jubileumi
találkozáskor, ill. tavaly ősszel Iván vezérletével egy kisebb csoporttal.
Nagyon szép programot bonyolítottunk, Ilona és Katinka is ott volt, rengeteg
kép is készült, ha érdekel, vetíthetünk egyszer. Ilona írja, hogy személyes
barátságot ápol egyes nürnbergiekkel, ez az alapja sok mindennek.
Koren Emil budavári gyülekezet történetéről írt krónikája (Koren Emil: A
budavári evangélikus gyülekezet krónikája, Budapest 1994-1995, 157 o.)
114-115.o-on ír a budavári finn kapcsolatokról. Akkoriban Emil bácsinak
köszönhetően a finn csoportok egymásnak adták a kilincset, ahogy írja, egyik
budavári átköltve az imát: "A mi mindennapi finn vendégeinket add meg nekünk
ma". Ez is jelzi, milyen jelentősége volt, lelkileg, de anyagilag is a finn
kapcsolatnak. A budavári orgonánk kibővítését teljesen a finnen fizették!
Sőt magát a teljes - Peskó György tervezte - orgonát is jelentős részben még
Túróczy püspök és Várady esperes finn kapcsolataiból létesítették! A
Kouvola-i kapcsolat Imsinek gondozásában élénk, hiszen néhány éve egymaga
felpakolta a teljes budavári ifjúságot és elvitte Finnországi túrára, a
gyerekek azóta is emlegetik!
Hát ennyit éhgyomorra, szombat reggeli ébresztőként.
A mellékelt fénykép a 2011 novemberi nürnbergi látogatásunk idején, az
érkezés kedélyességét mutatja (Ilona, Iván, a szakállas Gerhard Schorr
lelkész)
Czenthe Miklós
From: Ferenczi Ilona [mailto:ferenczi@zti.hu]
Sent: Friday, April 13, 2012 4:56 PM
To: Eszter Gyurkáné Urbán; Angler nika; Dr. Apor AsztridNév hozzáadása; Dr.
Bihari Nóra; czenthe.anna(a)gmail.com; Czenthe Miklós; Kövecses László; Kövesy
Krisztina; László Gabriella; Szabó-Pap Gabriella; tothkatinka(a)hotmail.com
Subject: Re: Budavár
Kedves Munkacsoport Vezető és kedves Munkacsoport Tagok!
Nagyon köszönöm Eszter serkentő levelét, én is igyekszem most valamit
hozzátenni.
1) Vezetékes telefonszámom a mellékletben helyesen van feltüntetve, mellé
lehet írni a mobilt: 20/ 824 20 69.
2) A gyülekezet német és finn testvérgyülekezeti kapcsolatairól a gyülekezet
történetét összefoglaló könyvecskéből, legújabban pedig Holger Manke
évfordulós írásából lehet tájékozódni. A magyar-bajor testvéregyházi
kapcsolat létrejöttének 20. évfordulóját éppen ez év októberében (12-14.)
ünnepeljük Nürnbergben, erre majd külön kell készülni.
3) Részemről a német nyelv a legmegfelelőbb a beszélgetésre és írásra, de
angolul is elboldogulok. Néhány nürnbergi testvérrel jelenleg is tartom a
kapcsolatot.
4) Az ökumenikus kontaktust elsősorban a januári imahéten, valamint a
pünkösdi vesperával kapcsolatban ápoljuk. (Utóbbi legközelebb május 27-én
lesz.) Ezt azért is érzem fontosnak (és éppen ezért a fentieket kevésnek),
mert gyülekezetünkben nagyon sok a vegyes házasság, így a több felekezethez
tartozó családtagok a közös istentiszteleteken nemcsak belső meggyőződésből
(ami persze számomra a legfontosabb), hanem "legalizáltan" is egy
közösségben vesznek részt.
Mára ennyit.
Szeretettel
ili
_____
(nospam) MTA ZTI e-mail server
