Kedves Testvérek!
Megrendültem, amikor ma kézbe vehettem a gyülekezet egykori
segédlelkészének elveszettnek hitt eredeti, kézírásos naplóját. Az
ostromnapló gépelt változatát évek óta ismerem, többször idéztem belőle.
A fiatal lelkipásztor a Bécsi kapu téri templom alatti barlangban,
gyertyacsonk mellett vezetett naplót. Beszámolt az ott kuporgó életéről,
a nekik tartott esti áhítatokról, közös éneklésről, a német, majd orosz
katonák felbukkanásáról, a halottak eltemetéséről. Napról napra
imádkozott az ostrom idején Dunántúlon élő feleségéért és pár hónapos
kisfiáért. Miközben egyszer vízért ment, egy gránátrepesz
megsebesítette, aminek nyomán vérmérgezésben meghalt. A napló utolsó
bejegyzése immár nem tőle származik. Egy ismeretlen ezt írta a végére:
"Itt félbemaradt a napló, mert írója napról napra gyengébb lett. Még öt
napig bírt a hosszú szenvedéstől kimerült test ellenállni a vérmérgezési
folyamatnak. (...) Bagár Iván meghalt 37 éves korában, anélkül, hogy
szeretteit ezen a világon viszontláthatta volna."
Madocsai Miklósné Márta néni és testvére annak idején ott élt Bagár
Ivánékkal a barlangban, nekik személyes emlékeik is vannak róla.
Örömömet megosztom Miklós bácsival és a gyülekezet korábbi lelkészeivel is.
Csatolva küldök egy képet a felbecsülhetetlen kincsekről, amelyek ma egy
hagyatékból hozzánk kerültek hozzám. Legyen áldott Bagár Iván emléke!
Szeretném, ha a napló hamarosan nyomtatásban is megjelenne, sőt talán
egy kis kiállítást is rendezhetnénk róla akár a kápolnában, akár magában
a barlangban.
Testvéri köszöntéssel,
Tamás