Hűség a kevésen
Látogatás a gömöri magyar evangélikusoknál
Május 4-én szombaton budavári gyülekezeti kiránduláson vetünk részt Balicza Iván lelkész vezetésével egy autóbusznyian voltunk. Vitális Gyuri bácsi 84 éves korelnökként, korát meghazudtoló frissességgel és pontossággal volt útikalauzunk, akinek menetrendjében minden állomás szerepelt, percre pontos érkezési és indulási időkkel. A nem közeli úticélt csak feszes programmal lehetett teljesíteni. Mégis élmény volt mindannyiunknak, a szép májusi napsütéses időben, Gömörországon keresztül buszozva.
Utunk kisebbfajta tanulmányi kirándulással is felért, hiszen nem csak úgy általában turistáskodtunk, hanem a Gömörben levő magyar evangélikusokat és gyülekezetekeiket szándékoztunk felkeresni. Kisebbség a kisebbségben – mondhatjuk velük kapcsolatban, hiszen bár a felvidéki magyarság egyre fogy, de a katolikus többség mellett a reformátusok is jelentős számúak. Evangélikus az egész magyarlakta déli sávban a két világháború közti több tízezernek már csak töredéke, jó ha ötezer magyar evangélikus él Szlovákia-szerte.
S tisztelet nekik, mert az itthonról is ismert gondok, a szórványosodás, gyülekezetek elgyöngülése, elnéptelenedése mellett a magyarságért való aggodalom és küzdelem is felhőzi életüket. Hiszen a határontúl az Isten háza egyben a nemzetiség, a kultúra, a közösség otthona is. Ha ez a jelkép elgyöngül és elbukik, nem jó jel a megmaradás szempontjából. Rimaszombat és Rozsnyó városi gyülekezetei hajdan magyar többségűek, ma ezres nagyságú szlovák többség mellett néhány száz magyar lélek kisebbségbe szorult. A kis falvak gyülekezeteit meg a létszámcsökkenés, a népfogyatkozás fenyegeti.
Balogpádár Rimaszombat közeli, dombok közt meghúzódó, a nyelvhatáron fekvő magyar község, ahogy itt mondják: ahol véget ér a magyar Miatyánk. Trianon előtt még 460 fős község tiszta magyar lakosságából túlnyomó része evangélikus volt. A II.világháború utáni benesi magyarüldözés aztán 117 pádárit űzött el lakosságcsere címszó alatti kényszerből. Zoli bácsi, az ősz hajú kúrátor a templom bejáratánál családonként felsorolva egy táblát tett ki emlékükre. A magyarok kitelepítése, az elvándorlás következtében a falu lakossága mára 180 főre csökkent, amiből alig több, mint fele a magyar! A gyülekezetnek 1963 óta nincs helyben lakó lelkipásztora, az utolsó Baltazár János tiszteletes után már nem jött senki ide. Több mint fél évszázada hol egyik, hol másik gyülekezetből szolgál ki ritkásan, havonta-néhány havonta lelkipásztor. S a pásztor távollétében a nyáj lassan, de biztosan olvadozik. Bizony minden személy számít ilyenkor, igyekeznek egymásban a lelket tartani: gyertek istentiszteletre, fizessétek a gyülekezeti fenntartást.
Pádáron csatlakozik hozzánk Lóczi Tibor. Sajógömöri tanítócsaládból valósi, vállalkozó életét három éve egy baleset szakította meg. Bokája megsérült, de azóta a sajógömöri tiszteletes, Rusznyák Dezső segítségeként bibliaórát tart, besegít a Sajógömörhöz tartozó 11 (!) magyar evangélikus társ-, fiók és szórvány ellátásába. E magyar missziós munka a budaörsi gyülekezet, Garádi Péter felügyelő és Endreffy Géza tiszteletes kitartó patronálásával most kibővül, az egész Felvidékre, a többi magyar evangélikus gyülekezet támogatására.
Gömörország névadó helységében, Sajógömörön az idén hatvan évét betöltő Rusznyák Dezső lelkész vár bennünket az utóbbi években, nagy munkával és költséggel, szépen felújított evangélikus templomban. A Kárpát-medencében is egyedülálló, az 1521-es wormsi jelenetet ábrázoló, nagyméretű „Itt állok másként nem tehetek” falfestmény előtt avat be a sajógömöri gyülekezet múltjának rejtelmeibe. Mikor a jelen ábrázolásához ér, hangja elérzékenyül: a hozzátartozó sok kis hely hajdan négy lelkészt is eltartott, Várgedétől Pádáron át Gömörpanyitig. „Nem könnyű látni, hogy az én időm alatt, kezem között olvadnak el ezek a hajdani szép gyülekezetek” - fátyolosodik el a hangja. Pedig aki ismeri Rusznyák tiszteletes munkásságát, tudja, rajta nem múlik. Hiszen Sajógömör általa lett ismert, a magyarországi és nyugati magyar evangélikusok lapjaiban, találkozóin gyakran szerepel. Így jutottak el ide a budaörsiek is, de Szeverényi János missziós lelkész is gyakori vendég itt és Rusznyák Dezsőt sem ritkán látni az Üllői úton.
A Pelsőctől Aggtelek felé vezető úton újabb magyar evangélikus falut lelünk: Hosszúszó a neve, a kis evangélikus templomban értesülünk róla, hogy török után északról idetelepülő szlovákok elmagyarosodott utódai lakják. Ma már itt sincs lelkész, pedig itt megfelelő paplak várná a beköltözőt, mondja Lóczi Tibor, elegendő helység, fürdőszoba is van. Hosszúszót Rozsnyóról látja el Viliam Solárik magyarul beszélő, poprádi származású tiszteletes. Ő várt bennünket utunk utolsó állomásán, a nagyszabású, türelmi rendelet után épült rozsnyói templomban, ahol az oltár előtti bányászjelvények jelzik a hajdani lakók foglalkozását.
Sok ismerettel és mély benyomásokkal tért vissza a budaváriak csoportja. Utunk során megismerkedkedhettünk a kis, hátrányos helyzetű gömöri magyar evangélikus szórvány életével. Könnyebb lesz így rájuk gondolva, értük imádkozni.
Czenthe Miklós