A presbitérium szeptember 8-ai ülésére az alábbi javaslatot szeretném a presbitérium elé terjeszteni megvitatásra, megfontolásra védekezési szabályzatunk módosításáról a járvánnyal kapcsolatos fejlemények tükrében.
Javaslatom megírása közben olvastam a Püspöki Tanács friss pásztorlevelét is ugyanebben a témában (https://www.evangelikus.hu/indokolt-komoly-elovigyazatossag-puspoki-utmutatas-az-egyhazi-szolgalatrol), úgyhogy a keddi ülésen a védekezési szabályzat módosítása szerintem mindenképpen napirendi pont kell legyen. Javaslatom az istentiszteleteket érinti, a többi gyülekezeti alkalmat nem, bár szerintem azokról is beszélni kell (pld. kórusok). Kérem, tárgyaljuk meg az alábbi javaslatot a keddi presbiteri ülésen.
Javaslat a védekezési szabályzat módosítására
A védelmi szabályzatunk életbe lépése óta azt figyeltem meg, hogy az istentiszteletre érkező testvérek azt túlnyomórészt fegyelmezetten betartják, viselik a maszkot, és belépéskor használják a kézfertőtlenítőt – ez utóbbit azonban csak akkor, ha van, aki a bejáratnál erre bátorítja őket.
A kormányzat által javasolt óvintézkedéseknek egy tekintetben nem teszünk eleget: a minimum 1.5 m távolság megtartása az istentiszteletek során nem mindig teljesül.
1. Ennek egyik oka, hogy a távolságot megtartóan leülő testvérek közötti helyekre vagy padsorokba a későn érkezők vagy figyelmetlenek beülnek, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva azokat, akik a távolságtartásra figyeltek. Ez utóbbiaknak nyilván kínos lenne, az újonnan érkező megbántásának és az istentisztelet megzavarásának éreznék, ha ezt követően ők odébb ülnének. Így egész istentisztelet alatt megmarad az 1.5 m-nél kisebb távolság. Nem egyedi esetről van szó, a nyári istentiszteleteken ez sokszor előfordult, alkalmanként 8-10 közeli kontaktot is összeszámoltam. Más felekezetek istentiszteleteiről is hallottam ilyen panaszokat, ahol nincsenek az ülőhelyek kijelölve.
A megoldás egyszerű, minden második padsor két végén címkével jelezni kell, hogy „kérjük, ide ne üljenek”. A fennmaradó sorokban pedig fel kell tüntetni, hogy padsoronként max. 3 vagy 4 fő foglaljon helyet (az egy háztartásban élőkre nyilván nem vonatkozik) . Jó ötletnek tartom, hogy a páros (nem "lezárt") padokban, és a földszinten és a karzaton található oldalsó, fal menti padsorokon zöld pöttyel, matricával jelöljük az ülőhelyeket. Ezzel elkerüljük a fenti, kínos helyzetet mind a padsorokban, mind az oldalsó padokon. (Tudomásom szerint a Deák téren, Kelenföldön, és sok más gyülekezetnél ez a gyakorlat, azaz a padok meg vannak jelölve.)
2. Az úrvacsora vételnél és a kivonulásnál látok még távolságtartási problémát.
- Lelkészeink egyetértése esetén javaslom az egyszerre úrvacsorát vevők (az oltárhoz térdelők) számát 5, max. 6 főben korlátozni, hogy ott se préselődjünk egymáshoz (gyakran előfordul, hogy 9-en térdelünk le, akkor már szinte váll vállat ér) Ezt a kérést lehetne az úrvacsorázás rendjének hirdetésénél elmondani.
- Illetve azt javaslom, hogy hangozzon el minden istentiszteleten egy megfelelő időpontban a kérés, hogy az úrvacsorához való sorban állás során és a kimenetel során, az „elköszönő” sorban is tartsuk meg a távolságot.
Összefoglalva javaslataim:
1. Minden 2. pad lezárása címkével, a többi padban max. 3 vagy 4 fő üljön és ezt címkékkel jelezni.
2. Oldalsó soroknál szintén címkével és/vagy zöld ponttal jelölni az ülőhelyeket.
3. Lelkészeink egyetértése esetén kérni a testvéreket, hogy az oltárhoz egyszerre öten (esetleg hatan - eldöntendő) térdeljenek.
4. Felhívni a testvérek figyelmét az úrvacsorához jövetelnél és a kimenetelnél történő távolságtartásra.
5. Vegyük komolyan, mint presbiterek, a presbiteri fogadó szolgálatot: a presbiterek közül legalább egy testvér az istentisztelet előtt legalább 15 perccel érkezik, és az érkező, belépő testvéreket kéri a kézfertőtlenítő használatára. Ha kezdenek elfogyni az üres helyek, a karzatra irányítja az érkezőket, akinek nincs maszkja (ritka, de előfordult), annak ad. A perselyezés szolgálata egyelőre szünetel, de helyette itt van ez az éppoly fontos feladat!
Egyre gyakoribbak a koronavírusos esetek közeli közösségekben (cserkésztáborok, munkahelyek, más felekezetek közösségei). Van esélye, hogy istentiszteletünkön is előbb-utóbb lesz fertőzött – vagy már volt is, hiszen nem mindenki észleli egyből a tüneteket magán. Védekezési szabályzatunk javasolt módosításával elmondhatjuk, hogy az állam és a szakemberek által javasolt óvintézkedéseknek maximálisan eleget tettünk, hogy egy góc kialakulását elkerüljük – ellenkező esetben viszont ezt nem mondhatjuk el, és ez kínos helyzetbe hozhat bennünket ország-világ színe előtt.
A védekezési szabályzat tavaszi megvitatása idejéből tudom, hogy a presbitériumban nem mindenki támogatta az ülőhelyek megjelölését, de szeretnék az 1. pontban elmondottakon túl azzal is érvelni, hogy a védekezési szabályzat ilyen módosításával és következetes betartásával elkerülhetjük, vagy legalább elhalaszthatjuk azt, hogy a tavaszi hónapokhoz hasonlóan teljesen be kelljen szüntetni a hívek részvételét az istentiszteleteken. A szigorúbb védekezést, mint árat, azt hiszem, érdemes ezért megfizetni.
