Nemzetiszínű zászlót a budavári templomba

 

A szép szabadságra, magyarság javára, törekedő jó urunk,

Úri dicsőségből, mint Krisztus mennyégből, alászállott gyámolunk.

- így kezdődik a protestáns és nemzeti jogokért küzdő Bocskai fejedelem tiszteletére szerzett ének. 

 

Biztos feltűnt sokaknak, hogy Budapest legnagyobb evangélikus templomában, a Deák téren ott látható a nemzetiszínű zászló. De számos evangélikus és más felekezetű templomban járva, városban és falun, határon innen és túl látható magyarságunk jelképe.

Ízlésesen, megfelelő helyre elhelyezve hirdeti a gyülekezet közösségének a nemzeti közösséggel való kapcsolatát.

Emlékeztet nehéz történelmi időkre, a trianoni megcsonkításban határontúl szorult testvéreinkre, háborúk pusztítására, zsarnokságok fojtogató szorítására.

Jelképezi azt a sorsközösséget, amely keresztyéneket és evangélikusokat a nemzettel összeköt.

Utal a magyarországi evangélikus történelem és kultúra erős és elválaszthatatlan nemzeti és Kárpát-medencei beágyaztottságára, evangélikus reformátorokra, akik hitükért üldöztetést, szenvedést szenvedtek

Tisztelettel adózik azon nemzeti nagyjaink - Thököly Imre, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Reményik Sándor – előtt, akiket az evangélikusság ajándékozott a hazának.  

Méltó kíván lenni a 20.szd. második felének nagy hitvalló evangélikus püspökéhez Ordass Lajoshoz, akit sem mélység, sem magasság térített el hite, egyháza és magyarsága melletti kiállástól.

 

Czenthe Miklós presbiter

Budavár, 2007.szeptember 30.