Kedves Imre, kedves Testvérek!
Köszönettel megkaptam a meghívót a keddi alakuló ülésre.
Elnézést, hogy ilyen belsőséges és nagy ünnep előtt köznapi kérdéseket hozok szóba. De talán a választás, mint új kezdet magában hordozhatja azt, hogy átgondoljuk az eddigieket, és próbáljuk egy kicsit jobban csinálni.
1./ EGYMÁS MEGISMERÉSE, BELSŐ KOMMUNIKÁCIÓ Az emlegetett "hatékonyság" növelése érdekében talán a "belső kommunikáció" elősegítése segíthet: az előző választás után készült egy címjegyzék a tisztségviselők-presbiterek-képviselőtestület tagjairól, telefon/email-cím elérhetőségek, én ezt mindig jól tudtam használni, szerintem most is jó lenne egy aktuális változat készítése. A presbiteri levelezőlista jó, de talán egy szélesebb, legalább a képviselőtestületre, de akár a "teljes gyülekezetre" kiterjedő budavár-fraternet létesítése szóba jöhet. Amelyre persze mindenki önkéntesen íratkozhat fel, vagy le.
Fontos az, hogy megismerjük egymást, névvel-arccal is, de személyes-örömök-problémák megosztásával is, hiszen az élethez mindezek hozzátartoznak, és a közösséget ez a személyesség erősítheti, ha tudunk egymásról. Gyerekek iskolai előmenetele, egészségi problémákban egymásra gondolás, de egy jó könyv-kiállítás-program is idetartozhat.
És persze nem árt a kötetlen, személyes találkozások, beszélgetések elősegítése is. Ennek jó eszköze a legalább havi egy istentisztelet utáni kávézás, beszélgetés. persze én továbbra is fenntartom, hogy a 11 órás istentiszteleti kezdést jó lenne előrébb hozni, hogy legyen idő e találkozásra, a német testvérgyülekezetben is ez nagyon bevált és nyugaton általában fontos!
2./ HATÉKONYSÁG, PAPKÖZPONTÚSÁG Örökzöld témára utal a meghívó elején szereplő, ismert karikatúra, a lelkész izzadva húzza gyülekezeti tagokkal teli szekeret. Jogos, de azért néha mégis kettőn állhat a vásár: van-e valóságos alkalom közös gondolkodáson alapuló feladatok vállalására. Tudom, hogy ez is bonyolult, Klaus Douglass: Az új reformáció c. könyve evvel is foglalkozik. A hatékonyságot taglaló pontok közül az elsőben említett "öntevékeny csoportok"-nál talán érdemes volna kipróbálni időnként nagyobb "autonómiát", önállóságot adni az egyes csoportoknak, mire jutnak - persze az esélyt, információkat megadva - "külső, felső", "lelkészi gyámkodás nélkül".
A papközpontú egyházi és gyülekezeti élet kialakulásának történelmi és társadalmi okai vannak, a 40 év szocializmusa egyedül a lelkészek dolgává tette az egyházat, eléggé kikapcsolta belőle a "laikusokat", amint Túróczy püspök 1957-es (!) budavári székfoglalójában is szóbahozta. A lelkészi egyszemélyes irányítás, "one-man-show" sok mindent egyszerűvé tesz, nem kell egyeztetni, hanem a kipattanó ötleteket lehet megvalósítani. Ez a központosítás, azonban nemcsak "egyszerűséget" jelent, hanem komoly korlátokat is. Így alakult ki a klasszikus gyülekezeti "22-es csapdája", a lelkészek nem tudnak, nem akarnak lemondani erről az egyszemélyi irányításról (a megszokás nagy úr!). A gyülekezeti tagok pedig megszokták, beletörődtek, sőt akár lehet mondani kényelmesnek tartják ezt a "nézőközönség" szerepet. Az évtizedes megszokást nem könnyű megváltoztatni, hiszen a centralizáció egyszerű, a demokrácia bonyolult, de érdemes kísérletezni, próbálkozni. Persze nem az egymásra mutogatás a cél, hanem a kölcsönös megbecsülés légkörében az optimális feladatmegosztás keresése.
3./ "REFORMOK", ÖTLETEK Sokan mondhatják, hogy az előző évtizedben számos beszélgetés volt erről, ahol szóban, írásban sokféle ötlet vetődött fel, amiből valljuk meg, nem túl sok valósult meg. De mégse legyintsünk türelmetlenül, hogy már megint "reformálgatunk", "ötletelünk", hanem érdemes összegyűjteni, előszedni a már elhangzott dolgokat, megpróbálni megvalósítani, aprópénzre váltani. Néha a kevesebb több: a lényeges dolgokra koncentrálva, a fontosabb dolgokban próbáljunk eredményt elérni, előrelépni.
Voltak jó kezdeményezések, ezeket kell folytatni, felerősíteni, újraindítani. Talán érdemes volna egy ilyen gondolkozó "reformmunkacsoportot" is működtetni, mondjuk 3-5 főt megkérni erre (a közös gondolkodás nem felesleges időtöltés, erre időt, alkalmat kell hagyni). A feladatuk a hatékonyság, a helyzet, a gondok, a megoldások, az ötletek gondozása lehetne.
Az "egymás megismerése" témakörben pl. a "nagy gyülekezeti massza" pl. lakóhely szerinti körökre osztása: azt hiszem egy-egy presbiter megkapta a környékén lakók névsorát, a hírmondót is időnként személyesen vittük ki, így alakulhat ki személyes kontaktus. Ilyenféle látogatók megszervezése akár levesz a lelkészek válláról terhet, akik nem győzik a sok feladattól még a családlátogatásokat is.
A presbiteri ülések nem kimondva néha kissé "mechanikusra", anyagi-technikai kérdések köré csoportosulnak. Ezek valljuk meg, a többségnek néha nem túl izgalmasak, hiszen a szakkérdésekhez kevesen értenek. Ilyenkor lép életbe a "gyorsan szavazzuk meg egyhangúan", akkor túlleszünk rajta és mehetünk haza effektus. Ezért érdemes elgondolkozni, hogy némileg jobban előkészített üléseken, pergőbb, hatékonyabb ülésvezetés esetén nem nyúlik rétestésztaként a téma. Az idővel is érdemes gazdálkodni: mindenki ideje drága, ezért az üléseket mondjuk 19-21 óra közé lehetne korlátozni (maximálni). A fiatalabb, aktívabb tagok nem érzik ekkor öncélú, hosszú "önagyonülésezésnek" ezeket az alkalmakat.
Biztos másnak is vannak ilyen gondolatai, ötletei, érdemes talán ezeket elővenni.
Áldott Ünnepeket Czenthe Miklós
-----Original Message----- From: Budavári Evangélikus Egyházközség [mailto:budavar@lutheran.hu] Sent: Thursday, April 05, 2012 10:05 AM To: Czenthe Miklós; Fehér Tamás; Eszter Gyurkáné Urbán; Connections2000 Heinczinger Orsi; Kövecses László; lukács András Subject: Fwd: alakuló ülés
Kedves Testvérek!
Ismételten küldjük az alakuló ülésre a meghívót, kiegészítve a megalakítandó munkacsoportok feladataira vonatkozó tájékoztatóval. Üdvözlettel Budavári Evangélikus Egyházközség Elnöksége