Kedves
Testvérek!
A közelgő
testvérgyülekezeti évfordulóra tekintettel Holger krónikájának első 13 oldalát
magyar fordításban küldöm (idemásolva és csatolva).
A fordítást
Czenthe Anna lányom készítette, én pedig próbáltam átnézni, korrigálni. Az
eredetileg magyar szövegek még nem szerepelnek benne.
A munkával az
egymásról és kapcsolatunkról való ismereteket szeretnénk bővíteni.
Üdvözlettel
Czenthe Miklós
Erős vár a mi Istenünk.
A nürnbergi St.Sebald és a
közti testvérkapcsolat krónikája
Írta:
Holger Manke
Ajánlom a St.Sebald és a
budavári gyülekezetek közti testvérkapcsolat támogatóinak
A nürnbergi
St.Sebald
Albrecht-Dürer-Platz
1, D-90403 Nürnberg
1. kiadás:
Nürnberg 2006
2.kiadás: Budapest
2007
D.Szebik Imre püspök és
Michael Martin egyházfőtanácsos előszavával.
D. Dr. Nagy Gyula püspök
emlékezésével.
Interjú dr.Ludwig Markert
diakóniai elnökkel és Gerhard Schorr lelkésszel
4.
oldal
….
Köszönet
mindenkinek, aki ezt a testvérkapcsolatot támogatja.
Köszönet D. Dr.
Nagy Gyula ny. püspök úrnak a St. Sebald-ban tett első látogatásairól való
emlékeinek készséges közléséért.
Köszönet D. Szebik
Imre püspök úrnak és Michael Martin egyházfőtanácsos úrnak a beköszöntő szavaikért.
Köszönet Gerhard
Schorr és Eberhard Bibelriether lelkész uraknak úgy, mint
Köszönet Dr. Ludwig
Markert-nek, a diakónia elnökének a tartalmas interjúért.
Köszönet Koren
Mártának, Andrásnak, Zsuzsinak és Balázsnak, úgy, mint Sebastian
"Seisi" Bán-nak a sok-sok tanácsért, amelyek meghatározó segítséget
jelentettek a krónika keletkezének minden szakaszánál.
Köszönet Dorothea
és Christian Dannenfeldt-nek, ill. Erika és Heinz Roth-nak a sok-sok információért
és fényképért.
Köszönet Horst
Göbbel-nek e krónika korrektúrázásáért.
Köszönet Sólyom
Anikónak a sok kiegészítésért és a testvérkapcsolatról szóló személyes véleményéért.
Köszönet Holger
Stephan-nak a sok-sok információért és első magyarországi látogatásának
emlékeiről szóló írásáért.
Köszönet Dr.
Ingeborg Böckel-nek és Dr. Walter Torbahn-nak a testvérkapcsolat kezdeteiről
szóló értékes információkért.
Köszönet Monica
Cagnea-nak, Tamara Flamm-nak, Gasztonyi Lillának, Gazsó Attilának, Florian
Kühling diakónusnak, Péter Zoltán lelkésznek és Nicolas Roth-nak a
testvérkapcsolatról való személyes benyomásaikért, melyet írásba foglaltak.
Köszönet Jürgen
Edelhäuser-nek, Berta Eilles-nek, Hafenscher Károly lelkész úrnak, Perl
Jánosnak és Bernd Seufert lelkész úrnak a sok információért.
Köszönet Ulrich
Zenker egyháztanácsosnak a bajor-magyar testvérkapcsolatban nyújtott baráti támogatásáért.
Köszönet Axel
Töllner lelkésznek, a St.Sebald gyülekezet honlapja gondozójának, amely honlap
e krónika rövid változatát is tartalmazza.
Köszönet a
„Werkstatt für Menschen mit Behinderung” (Hátrányos helyzetűek
műhelye) nyomdának, a krónika nyomdai munkálataiért.
Végül, de nem
utolsósorban - köszönet a „Gemeindeverein Nürnberg-St.Sebald e.V.”
(Nürnbergi St. Sebald Gyülekezet Alapítványának) és elnökének, Karin Brunner-nek
a támogatásért. (+Budavári alapítvány)
5.
oldal
Kedves olvasók,
"Erős vár a
mi Istenünk" - az evangélikus himnusz kíséri már hosszú évek óta a Budavári
és a nürnbergi St. Sebald Gyülekezet közös útját. E krónika az 1983-as
Ökumenikus Találkozó keretében történt első személyes találkozástól az első
gyülekezeti kapcsolatfelvételen át a mai intenzív gyülekezeti kapcsolatig
szeretné a két gyülekezet közös történetét bemutatni és az olvasókhoz közelebb
hozni.
Ezen túlmenően
megismerkedhetünk egyes főállásban vagy társadalmi munkában a gyülekezeti
kapcsolatokban közreműködő résztvevők személyes emlékeivel, nézőpontjával. Így
az olvasó nem csak időutazást tehet, hanem a közösen eltöltött évek személyes
élményeibe is bepillanthat.
Természetesen egy krónika
elsősorban a múlttal foglalkozik. E azonban könyv nem egy lezárt történetről
való megemlékezés, ezért fontos, hogy a közös múlt felidézése egyben a közös
jövőhöz is hozzájárulhat.
Az, hogy egy
gyülekezeti testvérkapcsolat évekig tart, nem magától értetődő. Ezt a jövőben
is érdemes figyelembe venni. Mindig szükség van olyan személyekre, akiknek szívügyük
a gyülekezeti kapcsolatot. Szerencsére mindkét gyülekezetben voltak és vannak
olyanok, akik főállásban vagy társadalmi munkában sokat tettek és tesznek ezért
a különleges kapcsolatért. E könyv készítésénél is ez tett rám nagy benyomást.
Közös utunkat,
munkánkat Isten kegyelme áldja és kísérje!
Holger Manke,
Nürnberg, 2006. május
(K/192….)
6.
oldal
A Bajorországi és
Magyarországi Evangélikus Egyház közti testvérkapcsolat a bajor egyház szilárd
kapcsolatai közé tartozik. A Németország újraegyesítésénél játszott fontos
magyar szerepvállalás, a két országot összekötő számos történelmi és mai szál
alapján az 1992-es zsinat egyhangúan a Magyarországi Evangélikus Egyházzal való
testvérkapcsolat létesítése mellett foglalt állást. A testvérkapcsolat
megvalósítása azonban az egyes gyülekezetekre várt, akik vállalkoztak a találkozók
megszervezésére, kapcsolatok létesítésére, óvodákra és iskolákra, akik
Magyarországon partnert találtak és a sok hívőre, akik kíváncsiságból és
érdeklődésből elindultak a testvéregyház életének „felfedezésére”.
A nürnbergi St. Sebald Gyülekezet
testvérkapcsolatának krónikája erre példa. Megmutatja, hogy hogyan lett az első
kapcsolatokból barátság, egyértelművé teszi, hogy a kölcsönös kapcsolatban
mindkét fél egyszerre nyújt valamit és részesedik valamiből. A nürnbergiek
átélték a nagyszerű budapesti vendéglátást és otthon maguk is vendéglátókká
válhattak. A gyülekezeti munkáról folytatott közös eszmecserék, a közös
magyar-német istentiszteletek egyértelművé teszik, hogy a gyülekezeti testvérkapcsolat
az élet, a hit, a szabadidő és az egyházi munka teljességét jelenti.
Fontos, hogy a St. Sebald
és a
Azt kívánom, hogy a
nürnbergi St. Sebald és a
Michael Martin egyházfőtanácsos,
a Bajorországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus Osztályának
vezetője
Ez a
beszámoló a "Sebalder Kirchenbote" 2003. augusztusi számában jelent
meg. Köszönet Sólyom Anikónak a segítségért!
Röviden bemutatom
magyarországi testvérgyülekezetünknek, a Budavári Evangélikus Gyülekezetnek
történelmi hátterét. Másfél évszázadot nem könnyű néhány sorba összesüríteni,
de megpróbálom a lényeget kiemelni.
A gyülekezet kezdetei a
19.szd. első felére nyúlnak vissza. A gyülekezet létrehozásában meghatározó
szerep jutott Mária Dorottya württembergi főhercegnőnek, aki támogatta és
biztatta a budai evangélikusokat. A magyarországi evangélikusok régi kezdetekre
tekintenek vissza, a 16.szd. végén a lakosság háromnegyede valamelyik
protestáns felekezethez tartozott. Mára azonban az evangélikusok száma nagyon
lecsökkent, lélekszámra nézve a katolikusok és reformátusok után a harmadikok,
a népesség 3%-a tartozik ide.
Az 1844-ben önállóvá váló
7.
oldal
A Budaváron belül a
gyülekezet székhelye 1895-ben került át a Bécsikapu-térre (Wienertor-Platz).
Oka az volt, hogy a templom Dísz téri telkére szükség volt az építendő
Honvédelmi Minisztérium részére. Hosszú tárgyalások után, tekintettel az
alapító Mária Dorottya főhercegnőre, egyszerű kisajátítás helyett az állam új
templomot építtetett az evangélikusoknak, még az építészt is ők bízták meg. Ez
volt a budavári
A második világháború
nemcsak az emberéletben, hanem az épületekben is komoly károkat okozott. A
háború után a magyar evangélikusok számára a kommunista uralom nehéz évtizedei következtek.
A
Holger Manke
(K/193
…)
8.
oldal
"Jól emlékszem ezekre a napokra.
Életem legszebb napjai közé tartoznak."
Joggal
tartjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott püspökét, D. Dr. Nagy
Gyulát a gyülekezeti testvérkapcsolat megalapítójának nevezni. Persze nem
szabad elfelejteni azokat sem, akik rajta kívül sokat tettek a bajor-magyar
evangélikus kapcsolatokért, ill. a St. Sebald - Budavár közötti kapcsolatért,
pl. Dr. Ingeborg Böckel, Eberhard Biebelriether lelkész, és dr. Ludwig Markert
lelkész. Mégis Nagy püspököt illeti mindazok hálája, akik valamilyen formában
részt vettek a testvérkapcsolatban.
Nagy
Gyula (született 1918-ban) a győri bencés gimnáziumba járt. Teológiai
tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai
karán végezte el. 1940-ben avatta lelkésszé D. Kapi Béla dunántúli evangélikus
püspök. Tanulmányait külföldön, a berlini egyetem bölcsészkarán folytatta, ahol
1943-ban doktorátust szerzett. 1946-ban a teológiai doktorátust kitüntetéssel
nyerte el a soproni evangélikus teológiai karon. 1950-ben, hat évi hitoktatói
és lelkészi szolgálat után az evangélikus egyház egyetemes (országos)
közgyűlése rendes teológiai tanárrá választotta. Az evangélikus teológia éppen
abban az évben vált egyetemi karból önálló teológiai akadémiává. A teológus és
lelkipásztorképzésben eltöltött évtizedei a
Az
1956-os forradalom után több Genfben székelő nemzetközi egyházi szervezet
bizottságai munkálataiban vett részt. Elismerésképpen a Lutheránus
Világszövetség a teológiai képzés titkárává választotta, s mint ilyen
1971-1975-ig Genfben dolgozott. Ezt követően ugyanott a több mint 100
tagegyházból álló ökumenikus szervezet, az Európai Egyházak Konferenciája
elsőként hívta meg teológiai igazgatónak (1975-1980).
Genfből
hazatérve - két évi teológiai tanárságot követően - a Magyarországi Evangélikus
Egyház Északi Egyházkerülete püspökévé választotta (1982-1990). A '80-as
években különféle nemzetközi és ökumenikus egyházi szervezetek testületeinek
volt tagja: Egyházak Világtanácsa (1983-1991), Lutheránus Világszövetség
(1987-1990), Európai Egyházak Konferenciája (1980-1986). 1988-ban, teológiai és
ökumenikus téren végzett tevékenységéért a református teológia díszdoktori
címet adományozott neki. Nagy Gyula nyugdíjasként is aktív: elhatározta az
évtizedek óta hiányzó
A St.
Sebald-i Holger Manke 2006. március 3-án látogatta meg D. Dr. Nagy Gyula
püspököt és feleségét Margitot budapesti lakásukban. Nagy Gyula püspök a St. Sebald
és Budavár közötti testvérkapcsolat kezdetéről számolt be:
Nagy öröm számomra a
Bajorországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatairól, de különösen
a budavári és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet kapcsolatáról beszélni. Életem
legszebb évei hosszú és szerteágazó pályafutásom végén voltak. Ezek akkoriban
nagyon fontos évek voltak. A bajor egyházzal és a nürnbergi gyülekezettel való
kapcsolatok két különösen fontos évre mennek vissza.
9.
oldal
Elsőként az 1983-as év,
az ún. Luther-év (Lutherjahr)
említendő, Luther Márton születésének 500. évfordulója, melyről a Lutheránus
Világszövetség természetesen nagyszabású ünnepségek keretében emlékezett meg.
Én képviseltem a Magyarországi
Evangélikus Egyházat Genfben és másutt, így Bajorországban is. A főünnepség az
akkori NDK-ban, Wartburgban volt. 1983. május 4-én került sor a wartburgi
várudvarban a Lutheránus Világszövetség nagy ünnepségére, ahol a világ összes
evangélikusa képviselte magát.
Délután nagyszabású ünnepi
istentiszteletet tartottak a wartburgi vár udvarán, ahol Leich püspök[1]
és Carl Mau, a Világszövetség főtitkára prédikált.[2]
Én a 15 másik vendégpüspökkel együtt úrvacsorát osztottam.
Május 5-én Leich
püspökkel, az NDK akkori püspökével az NSZK-ba autóztunk, onnan pedig Intercityvel
mentünk Nürnbergbe. Ez május 5-én volt - ezzel kezdődött a Magyarországi és a
Bajorországi Evangélikus Egyház szoros kapcsolatai.
Május 5-étől egy
magyar-német ökumenikus hetet szerveztünk - tehát nem csak evangélikusok, hanem
katolikusok, reformátusok, és néhány ortodox is részt vett. Ez nagyon érdekes
volt: elkezdődött az ökumené. Már akkoriban sejthető volt, hogy milyen fontosak
lesznek az ökumenikus feladatok.
Luther is inkább az
egység és nem a különválás mellett volt. Nagyon szép volt, hogy a kapcsolataink
Bajorországgal az ökumenizmus jegyében indultak.
1983. május 5. 11 óra:
Nürnberg főpolgármestere küldöttségünket tiszteletére ebéden fogadta a Plärrer-magasházban.[3]
Én köszöntöttem a magyar küldöttség nevében a főpolgármestert és a vendéglátóinkat.
Este Arnold Schwarz, a
St. Sebald Gyülekezet vezetője hívott meg vacsorára. 20 órakor pedig egy érdekes
megbeszélést tartottunk a St. Sebald Gyülekezet és a római-katolikus gyülekezet
vezetőivel. Mindannyian érdeklődtek a Magyarországi Evangélikus Egyház élete
iránt.
Május 6-án Nürnberg
szívében, a modern, 400 tanulós Johannes Scharrer Gimnáziumban, többekkel
találkoztam, Noack lelkész úr hittanóráján tanulókkal beszélgettem: ők
kérdeztek, én válaszoltam.
Ebédre Roßberg
diakónusnál, délután pedig a Nürnberger Zeitung sajtóinterjúján voltunk, akik
hosszú cikket jelentettek meg erről a találkozásról. 18 órakor a St.
Sebald-templom kriptájában esti áhítatot tartottunk. Pontos feljegyzéseket
készítettem ezekről.
1983. május 7-én a
bajorországi keresztény egyházak munkacsoportja ülésezett: evangélikusok,
reformátusok, ortodoxok és római-katolikusok teológiai megbeszélést folytattak
egymással.
Este Viebig esperes (Kreisdekan) adott fogadást az
összejövetelen résztvevőknek és vacsorára is vendégül látta őket.[4]
Tehát ez is ökumenikus nap volt: nagy benyomást tett rám, hogy milyen fontos
volt számunkra az ökuméné azokban az időkben.
Május 8-a különösen
fontos volt számomra: két istentiszteletet tartottam a St. Sebald templomban,
az elsőt fél 9-kor, a másodikat 10 órakor, mindkettőt úrvacsorával. Prédikációm
textusa "Az ízetlenné vált só" (Márk 9,50) volt, ez alapján
prédikáltam.
Jól emlékszem ezekre a
napokra. Életem legszebb napjai közé tartoznak.
Az istentiszteletek után
a résztvevő hívőkkel a prédikációról beszélgettünk: ők kérdeztek, én
válaszoltam.
Dr. Torbahn-nál
ebédeltünk. Délután Dr. Torbahn autóján Erlangenbe és Bambergbe kirándultunk.
18 órakor volt a St.
Sebald Gyülekezet konfirmandusainak a vizsgája Noack és Bibelriether lelkészek
vezetésével. Ez egy igazán tartalmas nap volt!
Május 9-én a nürnbergi és
a környékén működő kb. 100-110 lelkész részvételével tartottak konferenciát,
amin Hecker metodista püspök is részt vett.[5]
Fabiny a magyarországi teológiai képzésről és szeretetszolgálatról szólt, én pedig
a Lutheránus Világszövetség közgyűléséről beszéltem.[6]
Kétnyelvű, hosszú tanácskozás volt.
Fotó:
Holger Manke D. Dr. Nagy Gyula püspöknél vendégségben (2006. március 3.)
10.
oldal
Utána 12-kor
megebédeltünk a Szentlélek Kórházban (Heilig-Geist-Spital),
délután 2-kor a magyar küldöttség és a nürnbergi gyülekezetek értékelték ezt a
három napot.
Május 10-én utaztunk haza
Budapestre az Orient Expresszel.
Ez volt az első
találkozás, gazdag és sokoldalú programmal.
A második találkozó ugyanolyan
fontos volt, mint az első, a Lutheránus Világszövetség budapesti világgyűlése után
volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház meglepő módon engedélyt kapott arra,
hogy az egész lutheránus világot meghívja.
Sokan nem is akarták elhinni. Akkoriban már érezte a magyar kormány, hogy a
világ változni fog. Talán ezért
sikerült az LVSZ-gyűlést Budapesten megrendezni. Ez volt a II. világháború után
az első szocialista országban tartott nagygyűlés. Addig nem lehetett ilyen
rendezvényt tartani nálunk. Az állami felügyelet sem érvényesülhetett, mert a Lutheránus
Világszövetség érvényesítette a szempontjait.
A világgyűlés nyáron volt,
majd ősszel körutat tettem az NSZK-ban. 1984 októberében a Hessenkopf-házból Held egyházi elnök szolgálati
autóján érkeztem Nürnbergbe, ahol
a Böckel-családnál, állandó nürnbergi vendéglátóimnál szálltam meg.[7]
1984. október 20-21-én a
következő programjaim voltak: október 20-án a Wolf családnál vacsoráztam. Utána
Viebig főesperessel (Oberkreisdekan),
a következő nap vacsoránál pedig dr. Markert-tel találkoztam. A délelőtti
istentiszteleten pedig köszöntőt mondtam. Délelőtt istentiszteleten voltam,
ahol nem prédikáltam, hanem köszöntőt mondtam.
A következő napokban,
október 22-től november 1-ig az NSZK-ban tettem egy körutat – először
Hildesheim-ben, ahol részt vettem a Német Lutheránus Egyházak Szövetségének (VELKD) püspöki konferenciáján és két referátumot tartottam.
Október 24-én köszöntöttem
a VELKD zsinatát, az
istentiszteleten úrvacsoraosztásnál szolgáltam. Aznap Hildesheimban és
Hannoverben is sajtókonferencián találkoztam dr. Lohse-val, az EKD vezető püspökével.[8]
Október 25-én az EKD új
központjában Scholz egyházi főtanácsossal ebédeltem.[9]
Október 26-án Nordhorn-ban
az espereseknek (Kreisdekan) és a
lelkészeknek előadást tartottam a
Október 27-én lelkészi
összejövetelen (Pastoralkolleg) vettem
részt. Utána az evangélikus akadémián Iserlohnban lelkészekkel találkoztam és megbeszélést
tartottunk.
Október 28-án a Heilige
Petrikirche istentiszteletén prédikáltam, amelyet gyülekezeti beszélgetés
követett. Este Brinkmann egyházfőtanácsos úrral találkoztam.[10]
Október 29-én és 30-án
Bielefeld-ben és Bethel-ben voltam. Október 31-én a münsteri Megváltó-templomban
(Erlöserkirche) istentiszteletet tartottam. Ezt követően Behr münsteri
szuperintendensnél ebédeltem, majd a polgármester a városközpontban fogadott.
November 1-jén
Hannoverben voltam, ahol az óvárosi Nicolaikirché-ben tartottam egy előadást
"A reformáció vége az evangélikus egyház szemszögéből” címmel. Este
utaztam haza.
Látják, hogy mindkétszer
nagyon gazdag programban volt részem. Ezek a találkozások nagyon fontosak
nekem, mert ezek a magyar és a bajor evangélikus egyház közötti szoros
kapcsolat alapkövei.
Nagyon boldogok vagyunk,
hogy éppen a bajor evangélikus egyházzal lehetünk ilyen szoros összeköttetésben,
amelynek „fénylő csillaga” a Budavár – Nürnberg St. Sebald
gyülekezetek kapcsolata.
D. Dr. Nagy Gyula
Fotó: D. Dr. Nagy Gyula
1981-ben
11.
oldal
„Maradandó élmények, amiket sosem fogok
elfelejteni”
Dr. Ludwig Markert, a Bajorországi Diakóniai Szolgálat (Diakonisches Werk
in Bayern) elnöke 1975-1986-ig az evangélikus
tanulmányi központ vezetőjeként egyben a St. Sebald „harmadik
lelkészeként” működött. Ő kezdeményezte az Ökumenikus Találkozókat, amelynek
keretében 1983-ban a magyarokkal találkoztak. Ez a találkozás számít a St.
Sebald és a Budavár közötti testvérkapcsolat kezdőpontjának. Ezáltal dr. Ludwig
Markert a testvérkapcsolat egyik alapítójának számít.
Holger Manke 2006. május
4-én interjút készített a Bajorországi
Diakóniai Szolgálat elnökével, Dr. Ludwig Markerttel, aki szívesen tájékoztatta
a testvérkapcsolat kezdeteiről.
Holger
Manke: Tisztelt Elnök
Úr, Ön 1975-1986-ig a St. Sebald harmadik lelkésze és az Evangélikus Városi
Akadémia (Evangelische Stadtakademie)
vezetője volt. Erre az időre estek az „Ökumenikus napok”, amit ön kezdeményezett.
Honnan származik az ökumenikus találkozó gondolata?
Dr.
Ludwig Markert: Fontos
volt számomra a nemzetközi és ökumenikus szempont megjelenítése a
gyülekezetben. Ezért rendszeresen szerveztem az Ökumenikus Napokat felváltva
nyugat- és kelet-európai vendégekkel – persze mindenekelőtt olyan
országokban, ahol az evangélikusok szórványban ill. kisebbségben (Diaspora) élnek, mint például
Hollandiában, Spanyolországban, vagy Magyarországon. Az volt a célom, hogy a
saját gyülekezetükben aktív vendégek hidat kovácsoljanak a saját és a
vendéglátó gyülekezetük között.
Holger
Manke: 1983-ban
tehát megszervezték az Ökumenikus Napokat Magyarországgal, ami a budavári és a St.
Sebaldi gyülekezet közötti kapcsolat kezdetévé vált. Miért éppen Magyarországot
hívták meg, voltak már személyes kapcsolatok?
Dr.
Ludwig Markert: Nem
voltak még kapcsolatok Magyarországgal, de éppen ezért volt fontos ezeket megteremteni.
Hiszen Kelet- és Nyugat-Európát akkor még vasfüggöny választotta el.
Magyarország azért adódott, mert 1983 volt a Luther-év, Luther Márton 500.
születésnapja. Ugyanakkor már ismert volt, hogy 1984-ben a Lutheránus
Világszövetség közgyűlését Budapesten rendezik, először egy kelet-európai
országban. Ezért jutott eszembe, éppen a Luther-évre és a közgyűlésre való
tekintettel, hogy ilyen találkozón keresztül kapcsolatot teremthetünk a
magyarországi keresztényekkel.
Holger
Manke: Magyarországi
egyházak magasrangú képviselői látogattak az Ökumenikus Találkozó keretében
Nürnbergbe. Hogyan emlékszik ezekre a napokra, mi ragadta meg személyesen ebben
a találkozásban?
Dr.
Ludwig Markert:
Ez volt az első találkozásom magyar keresztényekkel és nagy élményt jelentett
számomra. Hiszen ez egy ökumenikus küldöttség volt, négy evangélikus, két
református és egy metodista lelkésszel. Érdekes volt megtapasztalni a különféle
egyházak kegyességi formáit, hiszen Magyarországon nehéz helyzetben éltek, ahol
bár nem üldözték őket, de sok nehézségük és problémájuk volt. Számomra ez
nagyon fontos élmény volt ugyanakkor érzékelni a derűt, bizalmat, a magyar barátságot,
szívélyességet, amely ránk is átragad.
Holger
Manke: Mint
mondta, az Ökumenikus Napok jelentették a St. Sebald és a Budavár közötti
testvérkapcsolat kezdetét. Mikor érzékelte, hogy ezen a találkozáson valami
történt, ami valójában lehetővé tette, hogy a jövőben még sok értékes
találkozás jöjjön létre.
Dr.
Ludwig Markert: Nekem
volt a tervem, hogy azon gyülekezetek között, akik részt vesznek az Ökumenikus
Találkozón, kapcsolat alakuljon ki. Az hogy a St. Sebald esetében ez ilyen jól
sikerült, véleményem szerint két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy a
A másik ok, ami nagyon
sokat segített, hogy ezeket a találkozásokat az elejétől kezdve mindig a
fiatalok lelkesedése kísérte. Ezáltal erősödött meg a kapcsolat az évek
folyamán. 1986-ban, amikor a St. Sebald-ból Hannover-be az EKD-központba
kerültem Kelet-Európa-referensként, röviddel a júliusi búcsúistentiszteletem
előtt jött egy magyar küldöttség Nürnbergbe. És akkor már gondoltam, hogyha
távol is vagyok Nürnbergtől, a kapcsolat akkor is folytatódni fog.
Holger
Manke: 1984-ben
Budapesten szervezték meg a Lutheránus Világszövetség világgyűlését. Ön akkor
egy nürnbergi küldöttség tagjaként Magyarországra látogatott, lehetősége volt
megismerni az országot, résztvenni a világgyűlésen. Vannak olyan emlékei,
amiket a mai napig megőrzött, ha visszagondol 1984-re?
Dr.
Ludwig Markert:
1984-ben viszonoztuk magyar vendégeink látogatását, különböző magyar gyülekezetekben
jártunk. Prédikálhattam egy debreceni református gyülekezetben illetve egy
Budapest melletti falu teljesen más jellegű református gyülekezetében. Végül
részt vehettünk a Lutheránus Világszövetség közgyűlésén is. Az akkori magyar politikai
és társadalmi életre nyitási láz volt a jellemző, és ez az evangélikus egyházban
is érzékelhető volt. Nagy nyitottság volt és nagy érdeklődéssel fordultak
Nyugat-Németország felé, hogyan éljük meg keresztény voltunkat. Aki
Magyarországon van, az találkozik a szívélyességgel és a vendégbarátsággal.
Ezek maradandó emlékek, amelyeket sosem fogok elfelejteni.
12.
oldal
Holger
Manke: Markert
úr, egy befejező kérdés: 1986-ban a pályája miatt elbúcsúzott a St. Sebald-tól,
először Hannoverbe került az EKD-hoz, majd Fürth-be esperesként, végül vissza
Nürnbergbe, a Bajorországi Diakóniai Szervezet (Diakonisches
Werk) elnökeként. Melyik magyarországi kapcsolata maradt meg St.
Sebald után, szerteágazó életpályája során?
Dr.
Ludwig Markert: A
magyar küldöttség összes evangélikus tagjával, még mindig szoros a kapcsolatom.
Nagy Gyula püspökkel ugyanúgy, mint Szebik püspökkel, aki Nagy püspök utódja
lett a budavári gyülekezetben. Szabó Lajossal, aki az evangélikus teológia vezetője
lett és aki a mögeldorfi gyülekezet vendége volt.
Holger
Manke: Diakóniai
elnök úr, köszönöm szépen a beszélgetést.
„… olyan volt, mintha csak tegnap találkoztunk
volna”
Amikor Gerhard Schorr
1994-ben a nürnbergi St. Sebald igazgatólelkésze lett, már számos tapasztalatra
és kelet-európai kapcsolatra tett szert.
Erről számol be Gerhard
Schorr lelkész saját kezűleg írt bevezetőjében. Ezt követi egy interjú, amiben
első magyarországi élményeiről, valamint a gyülekezeti testvérkapcsolat
jelentőségéről beszél.
Testvérgyülekezeti
kapcsolat a budavári evangélikusokkal
Még
teológiai tanulmányaim előtt az „Aktion Sühnezeichen” (Engesztelő
akció) Auschwitz-ba és Majdanek-be mentem. A neuendettelsau-i és erfurt-i
evangélikus diákkörök találkozásakor mai napig tartó kapcsolat jött létre
családom és egy neuruppini (korábbi NDK) család között. A gyülekezettel, ahol a
St. Sebald előtt dolgoztam, Romániába szerveztünk segélyszállítmányokat. Nagyon
boldog vagyok, hogy az egységesülő Európában évek óta különböző korú keresztények
találkoznak a budapesti és a nürnbergi várnál. Halleluja!
Gerhard
Schorr,
A St.
Sebald igazgató lelkésze
13.
oldal
Holger
Manke: Kedves
Gerhard, a bevezetődben arról számolsz be, hogy már fiatalkorod óta voltak
kelet-európai kapcsolataid.
Gerhard
Schorr: Igen, és
ezt ma sok esetben Isten akaratának látom, hiszen így kibővült az érdeklődési
köröm. Sokat köszönhetek ennek a nyitásnak, ami formálta és formálja teológiai
és gyakorlati gondolkodásomat és munkámat, az ifjúsági, egyetemista és
gyülekezeti körök és egyházi intézmények szervezésénél. Frankföldi protestánsok
leszármazottja vagyok, családomnak nem voltak családi összeköttetései
Kelet-Európával. A rendszerváltás előtti és utáni emberi kapcsolataim Lengyelországgal,
az NDK-val, Csehszlovákiával, Romániával vagy Magyarországgal számomra adomány
volt és remélhetőleg megóvott a lutheránus provincializmustól.
Holger
Manke: A romániai
segélyszállítmányok idején hogyan ismerted meg Magyarországot, mik az első
benyomások az országról és az emberekről?
Gerhard
Schorr:
Tulajdonképpen Magyarország csak keresztülutaztunk.
A hegyeshalmi határátkelő
után Budapesten sokszor éjszaka átutaztunk, utána Nagylak felé elég gyorsan Romániába
értünk. Azonban a kezdetektől Else Müller,
az Országos Egyházi Iroda ifjúsági osztályától közvetítésével néha
megálltunk Albertirsán a Roszik-lelkészházaspárnál.
Ők szocializmusban és
utána is mindig a nagy vendégszeretettel befogadtak, nyíltan lehetett
beszélgetni és ott is éjszakázhattunk.
A pietista lelkészlakban
a paprikás-szalámis reggelihez adott barackpálinkán kissé meglepődtünk, de
aztán megtudtuk, hogy egy kis korty többféle betegséget előzhet meg. Nekünk
viszont tovább kellett utaznunk.
Holger
Manke: 1994-ben kerültél
a St. Sebaldba, mikor a testvérgyülekezeti kapcsolat már majdnem tíz évre
tekintett vissza, felnőtt- és ifjúsági találkozók is voltak már. A
testvérkapcsolatot úgy érzékelhetted, hogy
Gerhard
Schorr: Először
is Szebik és Hafenscher lelkésztestvéreimmel különböző alkalmakkor újra és újra
véletlenül találkoztam. Neuendettelsau-ban, beiktatásokon, városházi fogadáson.
Szebik Imre püspök 1995-ben – nem véletlenül – nagyböjti
prédikációt tartott a St.Sebald-templomban, mikor a II.világháború óta eltelt
50 évre emlékeztünk.
A lényeghez: a testvérgyülekezeti
kapcsolatok olyan hívektől függenek, akik ezt szívügyüknek tekintik. Kezdettől
nagyfokú nyitottságot, odaadást és bizalmat tapasztaltam! Aztán volt úgy is,
hogy csendesebb lett a kapcsolat. Mikor azonban egy szervezett vagy spontán budapesti
vagy nürnbergi találkozás közeledett, ez új lendületet adott és a találkozás
olyan érzés volt, mintha tegnap láttuk volna egymást.
Holger
Manke: Te a budavári
testvérgyülekezeti kapcsolatok barátja vagy és mindig is támogattad az ifjúság
találkozásait. Néhány éve a „fiatal felnőttek”, ma pedig a
tizenévesek („tinik”) szerveznek találkozásokat. Miben látod a
gyülekezeti kapcsolat értékét, főként az ifjúsági találkozásokra való
tekintettel?
Gerhard
Schorr: A testvérgyülekezeti
kapcsolat sikeres volt. Már egy házasságkötést is eredményezett: Eva Schremser
és Schmidt Ákos! A kapcsolat értéke egyértelmű! A fiatalok könnyeden
megismerkedhetnek, túltéve magukat az országhatárokon, nyelvi, hagyománybeli és
mentalitásbeli különbségeken. Észreveszik, hogy egész jól megértik egymást. Néhányan
még a másik nyelvét is tanulják. Megismerik egymást a gyülekezet, a család és a
város mindennapi életén keresztül. Így nem marad elméleti szinten, ami az
embereket Európában összeköti. A fiatalok egyébként is korosztályi nyelven
beszélve szinte szavak nélkül is megértik egymást, talán jobban, mint
anyanyelvükön a saját szüleikkel.
Holger
Manke: Végül mit
remélsz a jövőbeli testvérkapcsolattól?
Gerhard
Schorr: a Máté
evangéliumának befejezése: „Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá
minden népet!” – helyett mondhatnánk: tegyetek barátaimmá minden
népet. Szeretném, ha Isten áldása kísérné a jövőben is a testvérgyülekezeti
találkozásokat, ami a gyülekezeten túl a társadalomban is látható és érthető
legyen. Az emberek, akik megtapasztalják Isten szeretetét, elfogadását, és
megértését, azok képesek arra, hogy másokat is úgy szeressenek, elfogadjanak és
megértsenek, ahogy vannak. A keresztény testvérgyülekezetek derűsen és határokon
túlnyúlóan értékeket tudnak megélni és közvetíteni, amely jövő soknemzetiségű
Európájában a különféle „ideologizálásoknak” jó ellenszere lehet.
Isten számára az ember áll a középpontban, a Teremtő örvendezik az emberekben
rejlő végtelenül sokféleségnek. De annak is örvendezik a Teremtő, ha látja,
hogy az emberek a szeretet határtalan lehetőségét is kihasználják és megélik.
Holger Manke: Kedves Gerhard, köszönöm szépen a beszélgetést.
[1]
Dr. Werner Leich: született 1927-ben – 1957-
[2] Dr. Carl Henning Mau: élt 1922-1995, 1974-1985 között a Lutheránus Világszövetség főtitkára
[3] Dr. Andreas Urschlechter: született 1919-ben, 1957-1987 Nürnberg főpolgármestere
[4]
Johannes Viebig: született 1919-ben – 1950-1954 gyülekezeti lelkész
Steppach-ban – 1954-1960 Erlangen-ben egyetemi lelkész (4. lelkész az
újvárosi templomban) – 1960-
[5]
Hecker Frigyes: született 1934-ben – 1974-
[6]
Dr.
[7]
Dr. Heinz Joachim Held: született 1928-ban – 1964-1974 lelkész Buenos
Airesben – 1975-
[8]
D. Dr. Eduard Lohse: született 1924-ben, 1950-
[9]
D. Rüdiger Scholz: született 1941-ben – 1973-
[10] Ernst Brinkmann: született 1926-ban – 1957-1969 lelkész a vesztfáliai evangélikus tartományegyház több gyülekezetében, 1969-1989 az ökumenikus és nemzetközi kapcsolatokért felelős tartományegyházi tanácsos (Landeskirchenrat).