Kedves Mindnyájan! Azt gondolom, abban mindenki egyértelműen egyetért, hogy az együttműködésa leendő új lelkész és Imsi-Márti között az egyik, vagy a legfontosabb szempont. Praktikusan ez azt jelenti, hogy Imsinek és Mártinak kellene megjelölni azt az egy-kettő-három- vagy még több, -számukra a jelenlegi helyzet szerint- legoptimálisabbnak tűnő potenciális lelkésztársat. Reméljük ez egynél biztosan több lesz, hogy legyen azért értelme a levelezésnek és vélemény-nyilvánításoknak/ állásfoglalásoknak a konkrét személyeket illetően. Mi hiába jelöljük meg a számunkra ideális lelkészt (aki egyébként már körvonalazódott a megelőző levelezésekből), ha Imsi és Márti mondjuk az adott –presbitérium által kijelölt személlyel- nem szeretnének együtt dolgozni. A másik, ami jó dolog lenne, hogy amikor már elárulták Imsiék jelöltjeiket, akkor a megnevezett személyekhez mindenki, aki csak kicsit is ismeri a „versenyzőket”, leírná, hogy mi az ő személyes tapasztalata, benyomása, élménye velük kapcsolatban, mert én például attól, hogy hallottam pár prédikációt, még bármit (jót-rosszat) mögé tudok gondolni egy-egy személlyel kapcsolatban, egyáltalán nem jelenti, hogy ismerem Őket. Sajnos az én közelebbi ismeretem evangélikus lelkészek terén csekély (szöges ellentétben Anikóval), ezért nincs is merszem bárkit preferálni vagy éppen elvetni, csak csatlakozni tudok a már leírt szempontokhoz. (Szívemhez persze legközelebb –mióta ez téma Budavárban- a Virgilék álltak (dr László Virgil és dr Agod Anett), de most úgy hírlik, hogy egész más felé tereli őket a Jóisten). Egyetértek a többi leírt szempontok közül nagyon is az intellektuális jelleg igényével, a minőségi prédikációk szükségességével. Nem lesz könnyű a döntés sok minden szempont miatt, de leginkább amiatt, hogy eddig nagyon is el voltunk kényeztetve Budavárban az eddigi lelkészhármas által, a dolgok nagy része –szerintem is- ideális felosztásban, ideális megvalósításban zajlott! EGYÉRTELMŰEN MAGAS A MÉRCE, ÉS AZ ELVÁRÁS. Azt is gondolom, ha nem is sikerül Ivánhoz hasonló karaktert elsőre „kihalászni”,(merthogy a már Iván által is megnevezett stílusbeli egyensúly akkor tud fennmaradni a 3 lelkész között, ha utóda hasonló karakter, mint Ő), akkor is szem előtt kellene tartanunk, hogy az adott egyén mindenképp legyen nyitott, a külvilágra érzékeny és arra reflektáló. A nyitott ember nagyon sokat tud fejlődni, lehet rá jó (és persze rossz) hatással lenni. Senki nem úgy születik persze, és sok esetben a 30-as, 40-es éveire sem éri el az általunk esetleg elvárt bölcsességet, tapasztalási szintet emberismeretben/ alázatban/ irgalomban/ kegyességben/stb., de attól még nem kizárt, hogy ez előbb vagy utóbb bekövetkezik. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy próbáljunk ne görcsösen maximalisták lenni avval együtt, hogy persze igyekszünk megtartatni a budavári színvonalat. Én el tudom képzelni, hogy még egy „zöldfülű” is nagyon sokat fejlődhet, ha bekerül a budavári közösségbe, annak minden programjában részt vesz és igyekszik programról-programra felkészülni, képes küzdeni azért, hogy minden program igényesen kerüljön lebonyolításra. Ehhez ambíció, lelkesedés, szorgalom, nyitottság, kell, és persze jó adag bíztatásra is szüksége lesz. Magyarul fontosabb lenne számomra a jelölt ALAPKARAKTERE, a dolgokhoz való hozzáállása, mint sem az adott szellemi-, lelki-, fizikai státuszának 2014-2015-ös évi pillanatnyi állapota (ahogy mi épp megismerjük). (Könnyebben voksolnék egy nyitott, értelmes, éretlenebb, szimpatikus személyre, mint egy hiper-szuper okos és művelt, de kőkemény fejű, semmi javaslatot el nem fogadó, a maga feje után robogó személyiségre (persze ez csak játék a gondolatokkal…). Egyelőre ennyi jutott eszembe így hirtelen… Szeretettel: Noémi
----- Eredeti levél (Original Message) ----- Feladó: Aszód&Pőcze Ügyvédi Iroda aszodipocze@t-online.hu Dátum: Péntek, December 5, 2014 11:45 de Tárgy: Re: [Fraternet-budavarpresbiter] lelkészválaszttás Címzett: 'Eszter Gyurkáné Urbán' gyurkaeszter@gmail.com, Fraternet-budavarpresbiter@lutheran.hu
Kedves testvérek!
Élvezettel olvastam a hozzászólásokat, azonban még sok presbiterünk nem reagált. Teljes mértékben osztom Imsi álláspontját és az általa felvázolt szempontokat. Egy, egyébként mindannyiunk által ismert tényre hívom még fel a figyelmet. A mi gyülekezetünk az egyházunk egyik „zászlóshajója”. Ez a tény, továbbá, hogy évtizedek óta mindig kiválóan képzett és hatékony munkát végző lelkészeink voltak, nagyon magasra teszi a mércét a kiválasztásra kiszemelt jelöltek megítélésében. Mindennek az alábbi két fontos következménye van.
Olyan lelkészre van szükségünk,akinek, azon túl, hogy megfelel az Imsi által megjelölt kritériumoknak, van víziója a XXI. század egyházáról, annak feladatairól és lehetséges eszközeiről;
Olyan lelkészre van szükségünk,akire majd 10 év múlva, amikor Imsiék mennek nyugdíjba, rábízhatjuk a gyülekezet vezetését és elmondhatjuk majd, hogy az lehet Imsiék utánpótlása, aki együtt tud dolgozni a most kiválasztásra kerülő lelkésszel. Mert pontosan azért bízhatjuk Imsire, hogy megmondja kivel tud együtt dolgozni, mert ő megmutatta már, hogy magas színvonalon képes a szolgálatát ellátni és képes jó légkörben az együtt munkálkodásra.
Üdvözlettel: Pőcze Tibor
From: fraternet-budavarpresbiter-bounces@lutheran.hu [mailto:fraternet-budavarpresbiter-bounces@lutheran.hu] On Behalf Of Eszter Gyurkáné Urbán Sent: Wednesday, December 03, 2014 10:19 PM To: Fraternet-budavarpresbiter@lutheran.hu Subject: [Fraternet-budavarpresbiter] lelkészválaszttás
Igaz, tegnap nem szólaltam meg, de most két dolgot rögzítek:
- a tavalyi adventi sorozatban szolgált Kőszegről Baranyay
Csaba is. A keddi órások közül többen mondták, vajon nem lehetne- e ő Iván utódja. - igaz,k itt lelkész házaspárról van szó
- Amikor Budahegyvidéken Kőszegi Tamás nyugdíjba készülésekor
szó volt a lelkészválasztásról, alakult egy szűk kis bizottság (talán 3-4 fős). A szóbajöhető lelkészeket egyikük meglátogatta és utána a kis csoport megbeszélte a tapasztalatokat. Ezek után hívta meg a gyülekezet Bácskai Károlyt.
Ez már csak megjegyzés - egyszer még Huber Pista bácsi mondta, amikor Sopronban találkoztunk vele, már nyugdíjban volt Csornáról, "nem voltam nagy igehirdető, de a nyájból nem vesztettem el senkit." Mindenképpen fontos, hogy a gyülekezet lássa, érezze, nemcsak neki szólnak a szavak, hanem a lelkész az életével is ugyanazt hirdeti.
Kívánom, hogy tudjunk állhatatosan imádkozni bölcs döntésért.
Gyurkáné Urbán Eszter