Örömmel látom, hogy a menekültkérdés szerepel a napirendi pontok között. Azért is írok, mert a kérdés túl bonyolult ahhoz, hogy a gyűlésen kezdjünk el gondolkozni. Eddig nagyjából annyi történt (mármint amiről én tudok), hogy írtam néhány hete egy levelet Imsinek és Tibornak, hogy fel kellene állítani egy tisztálkodási konténert valamelyik pályaudvar környékén. Ez egyelőre nem valósult meg, részben azért mert egyikünk mindig éppen nyaralt vagy tűnődött a folyamatosan változó helyzeten. A Főváros vezetése és hatóságai is megmozdultak azóta, és a tranzitzónák kijelölésével remélhető a legalapvetőbb (higiéniai) problémák rendeződése. A presbiteri gyűlésig szeretnék annak utánanézni, hogy ez csak papíron, vagy ténylegesen is megoldódott. Remélem tényleg.

Le kell írnom viszont, hogy eredetileg nem konténerre gondoltam, az csak azért vetődött fel bennem, mert Jézus sem (csak) lelki kenyérrel lakatta jól az embereket a pusztában. Amikor egy kicsit utánanéztem a menekültek túlnyomó részét adó országoknak, Afganisztánnak, Pakisztánnak és Szíriának a legnagyobb döbbenetet számomra az írástudatlanság mértéke okozta: Afganisztánban 64-86(!!)% Pakisztánban 54%, Szíriában pedig 23%. Számomra ebben az adatban tükröződik leginkább a nehézség mértéke. A Magyarországra jövők statisztikáit nem tudom, lehet hogy pont az írástudó kisebbsége menekül ezeknek az országoknak. Mégis fel kell készülni arra a kedvezőtlen esetre is, ami a 200 évvel ezelőtti Európát idézi, mégpedig arra, hogy sokuk nem pusztán tanulatlan, hanem még arról is meg kellene győzni, hogy a tanulás fontos dolog, ha nem a legfontosabb a tisztességes boldoguláshoz. 

Nem tudom, hogy mit lehetne tennünk, de nekem sokszor ekörül járnak a gondolataim.

Még egy dolgot tartok fontosnak leírni. Nem kerülhető meg a publicitás, sőt ezen a területen látok lehetőséget a cselekvésre. Nem azért, mert ez közvetlenül segítene a szerencsétleneken, hanem azért mert elképesztő történeteket hallok-olvasok-tapasztalok honfitársaink hozzáállásáról, amik bizony a keresztények között is tudnak terjedni. ("Ez egy tudatos betelepítés", "Miért olyan jól öltözöttek?, és egyéb említésre sem méltó agyrémek) Fontos lenne tehát a félelem irtása szűk környezetünkben is, pl. egy presbitériumi nyilatkozattal, honlapon és egyéb helyeken megjelentetve, akkor is ha már létezik egyházi, felekezetközi vagy bármilyen egyéb nyilatkozat. Ha tudtok ilyenekről mihamarabb küldjétek meg nekem, én pedig megpróbálnék valamit írni keddig.

Üdvözlettel:

András