Kedves Testvérek!
Megrendültem, amikor ma kézbe vehettem a gyülekezet egykori segédlelkészének elveszettnek hitt eredeti, kézírásos naplóját. Az ostromnapló gépelt változatát évek óta ismerem, többször idéztem belőle. A fiatal lelkipásztor a Bécsi kapu téri templom alatti barlangban, gyertyacsonk mellett vezetett naplót. Beszámolt az ott kuporgó életéről, a nekik tartott esti áhítatokról, közös éneklésről, a német, majd orosz katonák felbukkanásáról, a halottak eltemetéséről. Napról napra imádkozott az ostrom idején Dunántúlon élő feleségéért és pár hónapos kisfiáért. Miközben egyszer vízért ment, egy gránátrepesz megsebesítette, aminek nyomán vérmérgezésben meghalt. A napló utolsó bejegyzése immár nem tőle származik. Egy ismeretlen ezt írta a végére: "Itt félbemaradt a napló, mert írója napról napra gyengébb lett. Még öt napig bírt a hosszú szenvedéstől kimerült test ellenállni a vérmérgezési folyamatnak. (...) Bagár Iván meghalt 37 éves korában, anélkül, hogy szeretteit ezen a világon viszontláthatta volna."
Madocsai Miklósné Márta néni és testvére annak idején ott élt Bagár Ivánékkal a barlangban, nekik személyes emlékeik is vannak róla. Örömömet megosztom Miklós bácsival és a gyülekezet korábbi lelkészeivel is.
Csatolva küldök egy képet a felbecsülhetetlen kincsekről, amelyek ma egy hagyatékból hozzánk kerültek hozzám. Legyen áldott Bagár Iván emléke! Szeretném, ha a napló hamarosan nyomtatásban is megjelenne, sőt talán egy kis kiállítást is rendezhetnénk róla akár a kápolnában, akár magában a barlangban.
Testvéri köszöntéssel,
Tamás
