Kedves Mindnyájan!
Sokat törtem a fejem Imsi felvetésein, egy-két kósza gondolat hozzá: 1. - igen szomorú kép, hogy a fiatalok nem vállalják föl a gyülekezet anyagi támogatását. Pedig meg kell tanulniuk valahogy. Rengeteget írtunk már erről a Hírmondóban, megjelöltünk százalékokat Nem túl nagy hatékonysággal. Most egyszer megpróbálnám onnan közelíteni a kérdést, hogy egy hónap alatt mennyit költ egy a gyülekezet templomra, fizetésekre, lakásrezsire, iroda-működésre, diakóniai feladatokra, az ifjúsági munkára, teára-cukorra, testvérgyülekezetekre stb. Nem is kéne az összegeket részletezni, csak az éves költségvetést átlagolni 12 hónapra, és azt mondani: ezt a pénzt nekünk, a gyülekezeti tagoknak kell előteremteni. Osszuk el ezt magunk között (mondjuk azzal a 300-500 fővel, családdal, akik szemünk előtt vannak, és nézzük meg, mit jelent ez fejenként. Természetesen van, aki többet tud adni, van, aki kevesebbet, de valami irányszámot kapna mindenki eligazodási pontként. Az pedig szerintem mindegy, hogy valaki a perselybe teszi ezt be, vagy befizeti a pénztárban. Lelkiismereti kérdés marad, csak legyen mire támaszkodni, és látni, hogy ez mi mindenhez kell napról napra, nem csak templomfelújítás vagy orgona kapcsán. Más nem fogja a mi gyülekezeti életünket finanszírozni!
2. - a misszió igen nehéz kérdés. Mert azt hiszem, mégis csak a lelkészek azok, akiknek ez fő feladata. Mi, akik egyéb világi munkában dolgozunk, jó esetben megtesszük napról napra a magunk környezetében azt, amit ebben az ügyben tehetünk. Mi nem tudunk elmenni családot látogatni, sem a keresztelendő szüleivel nem beszélgethetünk. De szólhatunk a barátainknak, továbbadhatjuk az igehirdetéseket, hívhatjuk az ismerőseinket különböző alkalmakra. Tényleg úgy érzem, hogy erre a magunk természetes környezetében van lehetőségünk. Jó lenne persze megkeresni olyan családokat, embereket, akik csak nevek a névsorunkon, és nem ismerjük az arcukat. Vajon miért nem? Erősíthetnénk a közösségformáló programjainkat, nem feltétlenül bibliakörös beszélgetés jelleggel, akár nem is Vári helyszínnel. És azt hiszem, megpróbálhatnánk felvállalni közéleti témákat is- persze megfelelő előadókkal. Átvezet a kérdés majd a diakóniához, hiszen azon keresztül is meg lehet szólítani embereket.
3.- Ez baj. Aki le akar mondani, az mondjon, mondom én, aki hiába próbáltam lemondani a másodfelügyelőségről :-))) Nagyon jó lenne olyan embert találni, aki honlapot technikailag uralni tudja. Nincs ilyen frissnyugdíjasunk? Vagy épp fiatal egyetemistánk? Olyan ember kell, aki legalább hetente megjelenne az irodában, és ott és akkor mindent megcsinálna, kívánság szerint. Én sajnos most nem ismerek ilyen embert. A hatodévesünk nem lenne képes???? Hasznos tanulás lenne neki is, hogy egykor majd a saját gyülekezetében ezt hogyan csinálja, szerintem a képzés profiljába jól beleillene!! A Hírmondó ügye talán könnyebb. Fehér Tamásnak volt ezügyben egy felelőtlen félmondata Finnországban... Ne hagyjuk elszállni!
4. - Ezt néhány mondatban nem lehet, majd a zenei bizottság ülésén.
5. Itt egyértelműen a frissen nyugdíjba került gyülekezeti tagok között kéne körülnézni. Nem általános hívogatással, hanem konkrét megszólítással: figyelj, szükség lenne a segítségedre! Ez és ez volna a (rendszeres) feladat. Pl. meglátogatni a volt őrálló nénikéket, vinni nekik ezt-azt. A diakóniai munkatársnak fontos feladata lehetne a segítők összehangolása is! Egy grimbuszt látok még: azok a nyugdíjasok, akikre én most konkrétan gondolok, mind aktív nagymamák, és a lelküket kiteszik, halálra dolgozzák magukat a saját szűkebb családjukban. Nem unatkozó típusok...
6. A finn találkozót Nóri bevállalta, csak azt mondta, segítségre lesz szüksége. Azt hiszem, akik ott voltunk, mindnyájan segítünk, és meg tudunk szólítani másokat is. Nórival le kéne ülni, és végigbeszélgetni a feladatokat, ütemezést, stb. Ebben szívesen segítek én is, talán egy elnökség + Nóri megbeszélést lehetne ezügyben tartani, még most októberben valamikor.
Röviden ennyit gondolatmorzsaként ezen az esti órán.
Szeretettel: Anikó
Quoting Bence Imre imre.bence@lutheran.hu:
Kedves Testvérek!
Ne felejtsétek el, hogy a munkatervhez várjuk a hozzászólásokat! Mellékelten megküldöm az Iván által már összeállított anyagot.
Van néhány olyan kérdés, amelyet nem ártana végiggondolni.
- A gazdasági kérdéseket, - a szolidaritási alappal kapcsolatosan
elmondottak alapján - mindenképpen végig kellene gondolni. Miként tudnánk a bevételeinket fokozni, kiadásainkat ésszerűsíteni, mivel tudunk spórolni és mi az ami a gyülekezeti életünkhöz elengedhetetlen, és ezért több pénz kellene rá szánni. Látjuk pl. hogy a rendszeresen fizető idősek közül többen meghaltak, az újabb, fiatalabbak tagok közül kevesen válnak rendszeresen fizetőkké. 2. Missziói kérdések - miként lehetne sokkal hatékonyabban megvalósítani a missziói feladatunkat, azt a küldetésünket, hogy ne csak alkalmakat tartsunk, hanem embereket a Krisztus testének a közösségébe vonjunk? Ez olyan munkatervi program, amelyet nem tudunk mi lelkészek egyedül kialakítani. Ezzel kapcsolatban izgalmas kérdés, hogy a presbiterek milyen megszólító, és hívogató szolgálatot tudnak felvállalni. 3. A gyülekezetünk tájékoztatása krízisben van. A munkacsoport vezetője le akar mondani, a Hírmondó szerkesztője pedig a lakhelye szerinti gyülekezethez kapcsolódik kisgyermeke hitoktatása okán. A honlapunkon hónapok óta alig van frissítés. Ez is egy olyan stratégiai kérdés, amiről beszélgetni kell. 4. A gyülekezetünk zenei életéről már sokszor volt szó. Miként lehetne azt munkaprogrammá tenni, hogy a zenei életünk fejlődjön, hogy a Schütz-kórus - mint fogalom, ne kihaló gyülekezeti énekkar legyen, hanem, jó személyi stafétabot átadással ismét kirakatává lehessen gyülekezetünknek. 5. A diakóniai munka fejlesztése - ezen a téren is eléggé el vagyunk adósodva. A látogató asszonykörünk elöregedőben, sokan betegek már azok közül, akik korábban időseket látogattak, és már ők szorulnak segítségre.... 6. A testvérgyülekezeti munkánk - a fi találkozó előkészítése kapcsán sokak bevonására van szükség. A finnek több mint 40-en jönnének a nyár elején. Ezért a program-szervező munkacsoport ( ami nem működött) , és a testvérgyülekezeti munkacsoport sok tennivaló előtt van.
Azért írta le ezt a néhány sort, mert látásom szerint a munkaterv akkor lesz megvalósítható, ha az alapelvekkel és a missziói és diakóniai feladataink főbb irányával tisztában vagyunk. Meg vagyok arról győződve, hogy a programok sorához senki nem szól majd hozzá, de azt kérem, hogy a levelező lista lehetőségét kihasználva beszélgessünk a felvetett kérdésekről!
Szeretettel várom gondolataitokat! Imsi