Kedves Testvérek!

 

A közelgő testvérgyülekezeti évfordulóra tekintettel Holger krónikájának első 13 oldalát magyar fordításban küldöm. Az eredetileg magyar szövegek még nem szerepelnek benne.

 

A fordítást Czenthe Anna lányom készítette, én pedig próbáltam átnézni, korrigálni.

 

A munkával szeretnénk az egymásról és kapcsolatunkról való ismereteket bővíteni.

 

Üdvözlettel Czenthe Miklós

 

 

 

 

Erős vár a mi Istenünk.

A nürnbergi St.Sebald és a budavári gyülekezet

közti testvérkapcsolat krónikája

 

Írta: Holger Manke

 

 

Ajánlom a St.Sebald és a budavári gyülekezetek közti testvérkapcsolat támogatóinak

 

A nürnbergi St.Sebald Evangélikus Gyülekezet (Evangelisch-lutherische Kirchengemeinde St.Sebald) megbízásából

Albrecht-Dürer-Platz 1, D-90403 Nürnberg

1. kiadás: Nürnberg 2006

2.kiadás: Budapest 2007

 

D.Szebik Imre püspök és Michael Martin egyházfőtanácsos előszavával.

D. Dr. Nagy Gyula püspök emlékezésével.

Interjú dr.Ludwig Markert diakóniai elnökkel és Gerhard Schorr lelkésszel

 

 

4. oldal

 

Tartalomjegyzék

 

Tartalomjegyzék.. 1

Köszönetnyilvánítás.. 1

Erről a krónikáról.. 2

D. Szebik Imre előszava.. 3

Michael Martin egyházfőtanácsos bevezetője. 3

A Budavári Evangélikus Gyülekezet története. 4

A nürnbergi St. Sebald Evangélikus Gyülekezet rövid története. 4

D. Dr. Nagy Gyula püspök emlékei a St. Sebald és a budavári gyülekezet közti kapcsolat kezdeteiről   5

Interjú Dr. Ludwig Markerttel, a diakónia elnökével.. 8

Interjú Gerhard Schorr lelkésszel.. 10

 

 

….

 

 

 

 

 

Köszönetnyilvánítás

 

Köszönet mindenkinek, aki ezt a testvérkapcsolatot támogatja.

 

Köszönet D. Dr. Nagy Gyula ny. püspök úrnak a St. Sebald-ban tett első látogatásairól való emlékeinek készséges közléséért.

 

Köszönet D. Szebik Imre püspök úrnak és Michael Martin egyházfőtanácsos úrnak a beköszöntő szavaikért.

 

Köszönet Gerhard Schorr és Eberhard Bibelriether lelkész uraknak úgy, mint Bence Imre esperes és Balicza Iván lelkész uraknak a rendkívül sokféle támogatásért.

 

Köszönet Dr. Ludwig Markert-nek, a diakónia elnökének a tartalmas interjúért.

 

Köszönet Koren Mártának, Andrásnak, Zsuzsinak és Balázsnak, úgy, mint Sebastian "Seisi" Bán-nak a sok-sok tanácsért, amelyek meghatározó segítséget jelentettek a krónika keletkezének minden szakaszánál.

 

Köszönet Dorothea és Christian Dannenfeldt-nek, ill. Erika és Heinz Roth-nak a sok-sok információért és fényképért.

 

Köszönet Horst Göbbel-nek e krónika korrektúrázásáért.

 

Köszönet Sólyom Anikónak a sok kiegészítésért és a testvérkapcsolatról szóló személyes véleményéért.

 

Köszönet Holger Stephan-nak a sok-sok információért és első magyarországi látogatásának emlékeiről szóló írásáért.

 

Köszönet Dr. Ingeborg Böckel-nek és Dr. Walter Torbahn-nak a testvérkapcsolat kezdeteiről szóló értékes információkért.

 

Köszönet Monica Cagnea-nak, Tamara Flamm-nak, Gasztonyi Lillának, Gazsó Attilának, Florian Kühling diakónusnak, Péter Zoltán lelkésznek és Nicolas Roth-nak a testvérkapcsolatról való személyes benyomásaikért, melyet írásba foglaltak.

 

Köszönet Jürgen Edelhäuser-nek, Berta Eilles-nek, Hafenscher Károly lelkész úrnak, Perl Jánosnak és Bernd Seufert lelkész úrnak a sok információért.

 

Köszönet Ulrich Zenker egyháztanácsosnak a bajor-magyar testvérkapcsolatban nyújtott baráti támogatásáért.

 

Köszönet Axel Töllner lelkésznek, a St.Sebald gyülekezet honlapja gondozójának, amely honlap e krónika rövid változatát is tartalmazza.

 

Köszönet a „Werkstatt für Menschen mit Behinderung” (Hátrányos helyzetűek műhelye) nyomdának, a krónika nyomdai munkálataiért. 

 

Végül, de nem utolsósorban - köszönet a „Gemeindeverein Nürnberg-St.Sebald e.V.” (Nürnbergi St. Sebald Gyülekezet Alapítványának) és elnökének, Karin Brunner-nek a támogatásért. (+Budavári alapítvány)

 

 

 

 

5. oldal

 

Erről a krónikáról

 

Kedves olvasók,

 

"Erős vár a mi Istenünk" - az evangélikus himnusz kíséri már hosszú évek óta a Budavári és a nürnbergi St. Sebald Gyülekezet közös útját. E krónika az 1983-as Ökumenikus Találkozó keretében történt első személyes találkozástól az első gyülekezeti kapcsolatfelvételen át a mai intenzív gyülekezeti kapcsolatig szeretné a két gyülekezet közös történetét bemutatni és az olvasókhoz közelebb hozni.

 

Ezen túlmenően megismerkedhetünk egyes főállásban vagy társadalmi munkában a gyülekezeti kapcsolatokban közreműködő résztvevők személyes emlékeivel, nézőpontjával. Így az olvasó nem csak időutazást tehet, hanem a közösen eltöltött évek személyes élményeibe is bepillanthat.

 

Természetesen egy krónika elsősorban a múlttal foglalkozik. E azonban könyv nem egy lezárt történetről való megemlékezés, ezért fontos, hogy a közös múlt felidézése egyben a közös jövőhöz is hozzájárulhat.

 

Az, hogy egy gyülekezeti testvérkapcsolat évekig tart, nem magától értetődő. Ezt a jövőben is érdemes figyelembe venni. Mindig szükség van olyan személyekre, akiknek szívügyük a gyülekezeti kapcsolatot. Szerencsére mindkét gyülekezetben voltak és vannak olyanok, akik főállásban vagy  társadalmi munkában sokat tettek és tesznek ezért a különleges kapcsolatért. E könyv készítésénél is ez tett rám nagy benyomást.

 

Közös utunkat, munkánkat Isten kegyelme áldja és kísérje!

 

Holger Manke, Nürnberg, 2006. május

 

 

 

D. Szebik Imre előszava

(K/192….)

 

 

6. oldal

 

Michael Martin egyházfőtanácsos bevezetője

 

A Bajorországi és Magyarországi Evangélikus Egyház közti testvérkapcsolat a bajor egyház szilárd kapcsolatai közé tartozik. A Németország újraegyesítésénél játszott fontos magyar szerepvállalás, a két országot összekötő számos történelmi és mai szál alapján az 1992-es zsinat egyhangúan a Magyarországi Evangélikus Egyházzal való testvérkapcsolat létesítése mellett foglalt állást. A testvérkapcsolat megvalósítása azonban az egyes gyülekezetekre várt, akik vállalkoztak a  találkozók megszervezésére, kapcsolatok létesítésére, óvodákra és iskolákra, akik Magyarországon partnert találtak és a sok hívőre, akik kíváncsiságból és érdeklődésből elindultak a testvéregyház életének „felfedezésére”.

 

A nürnbergi St. Sebald Gyülekezet testvérkapcsolatának krónikája erre példa. Megmutatja, hogy hogyan lett az első kapcsolatokból barátság, egyértelművé teszi, hogy a kölcsönös kapcsolatban mindkét fél egyszerre nyújt valamit és részesedik valamiből. A nürnbergiek átélték a nagyszerű budapesti vendéglátást és otthon maguk is vendéglátókká válhattak. A gyülekezeti munkáról folytatott közös eszmecserék, a közös magyar-német istentiszteletek egyértelművé teszik, hogy a gyülekezeti testvérkapcsolat az élet, a hit, a szabadidő és az egyházi munka teljességét jelenti.

 

Fontos, hogy a St. Sebald és a budavári gyülekezet kapcsolata több lábon áll, főállásúakat és önkéntes alapon dolgozó gyülekezeti tagokat, fiatalokat és időseket egyaránt bevonnak. A két gyülekezet ifjúsági kapcsolatainak fejlődése pedig egyenesen példamutató mások számára is.

 

Azt kívánom, hogy a nürnbergi St. Sebald és a budavári gyülekezet kapcsolata jövőbeli találkozásokkal, közös akciókkal kölcsönösen gazdagodjon és segítse a gyülekezeti látókör bővítését.  E gyülekezeti kapcsolat hozzájárulhat, hogy egyházunk másokkal megélje a Jézus Krisztusban való közösséget.

 

Michael Martin egyházfőtanácsos, a Bajorországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus Osztályának vezetője

 

 

 

A Budavári Evangélikus Gyülekezet története

 

Ez a beszámoló a "Sebalder Kirchenbote" 2003. augusztusi számában jelent meg. Köszönet Sólyom Anikónak a segítségért!

 

Röviden bemutatom magyarországi testvérgyülekezetünknek, a Budavári Evangélikus Gyülekezetnek történelmi hátterét. Másfél évszázadot nem könnyű néhány sorba összesüríteni, de megpróbálom a lényeget kiemelni.

 

A gyülekezet kezdetei a 19.szd. első felére nyúlnak vissza. A gyülekezet létrehozásában meghatározó szerep jutott Mária Dorottya württembergi főhercegnőnek, aki támogatta és biztatta a budai evangélikusokat. A magyarországi evangélikusok régi kezdetekre tekintenek vissza, a 16.szd. végén a lakosság háromnegyede valamelyik protestáns felekezethez tartozott. Mára azonban az evangélikusok száma nagyon lecsökkent, lélekszámra nézve a katolikusok és reformátusok után a harmadikok, a népesség 3%-a tartozik ide.

 

Az 1844-ben önállóvá váló budavári gyülekezet első lelkésze a soproni német származású Bauhofer György (Georg Bauhofer) volt. A 19.században a magyarországi városi polgárság jelentős része német anyanyelvű volt, de a művelt rétegek, a nemesek nagy része is tudott németül. A budavári gyülekezet első temploma a Dísz-téren (Parade-Platz) épült. A katolikus Habsburgok uralma alatt nem volt magától értetődő, hogy az evangélikusok ilyen fontos helyen kaptak telket. Kis cselhez folyamodtak, az akkori gyülekezeti felügyelő mint magánember vásárolta meg a telket, majd átengedte a gyülekezetnek. A kezdetben nagyrészt németajkú gyülekezet fokozatosan vált magyarrá.

 

 

7. oldal

 

A Budaváron belül a gyülekezet székhelye 1895-ben került át a Bécsikapu-térre (Wienertor-Platz). Oka az volt, hogy a templom Dísz téri telkére szükség volt az építendő Honvédelmi Minisztérium részére. Hosszú tárgyalások után, tekintettel az alapító Mária Dorottya főhercegnőre, egyszerű kisajátítás helyett az állam új templomot építtetett az evangélikusoknak, még az építészt is ők bízták meg.  Ez volt a budavári evangélikus gyülekezet első és máig egyetlen költözése, a templom ma is a Bécsikapu téren működik.

 

A második világháború nemcsak az emberéletben, hanem az épületekben is komoly károkat okozott. A háború után a magyar evangélikusok számára a kommunista uralom nehéz évtizedei következtek.

 

A budavári gyülekezet lelkészei jelenleg Balicza Iván, Bence Imre és felesége, Bencéné Szabó Márta, akik teljes mértékben támogatják a nürnbergi testvérkapcsolatot.

 

Holger Manke

 

 

 

A nürnbergi St. Sebald Evangélikus Gyülekezet rövid története

(K/193 …)

 

 

8. oldal

 

D. Dr. Nagy Gyula püspök emlékei a St. Sebald és a budavári gyülekezet közti kapcsolat kezdeteiről

 

"Jól emlékszem ezekre a napokra.

Életem legszebb napjai közé tartoznak."

 

Joggal tartjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott püspökét, D. Dr. Nagy Gyulát a gyülekezeti testvérkapcsolat megalapítójának nevezni. Persze nem szabad elfelejteni azokat sem, akik rajta kívül sokat tettek a bajor-magyar evangélikus kapcsolatokért, ill. a St. Sebald - Budavár közötti kapcsolatért, pl. Dr. Ingeborg Böckel, Eberhard Biebelriether lelkész, és dr. Ludwig Markert lelkész. Mégis Nagy püspököt illeti mindazok hálája, akik valamilyen formában részt vettek a testvérkapcsolatban.

 

Nagy Gyula (született 1918-ban) a győri bencés gimnáziumba járt. Teológiai tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karán végezte el. 1940-ben avatta lelkésszé D. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök. Tanulmányait külföldön, a berlini egyetem bölcsészkarán folytatta, ahol 1943-ban doktorátust szerzett. 1946-ban a teológiai doktorátust kitüntetéssel nyerte el a soproni evangélikus teológiai karon. 1950-ben, hat évi hitoktatói és lelkészi szolgálat után az evangélikus egyház egyetemes (országos) közgyűlése rendes teológiai tanárrá választotta. Az evangélikus teológia éppen abban az évben vált egyetemi karból önálló teológiai akadémiává. A teológus és lelkipásztorképzésben eltöltött évtizedei a magyar evangélikus egyháztörténet nehéz korszakaihoz tartoztak. 

 

Az 1956-os forradalom után több Genfben székelő nemzetközi egyházi szervezet bizottságai munkálataiban vett részt. Elismerésképpen a Lutheránus Világszövetség a teológiai képzés titkárává választotta, s mint ilyen 1971-1975-ig Genfben dolgozott. Ezt követően ugyanott a több mint 100 tagegyházból álló ökumenikus szervezet, az Európai Egyházak Konferenciája elsőként hívta meg teológiai igazgatónak (1975-1980).

 

Genfből hazatérve - két évi teológiai tanárságot követően - a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerülete püspökévé választotta (1982-1990). A '80-as években különféle nemzetközi és ökumenikus egyházi szervezetek testületeinek volt tagja: Egyházak Világtanácsa (1983-1991), Lutheránus Világszövetség (1987-1990), Európai Egyházak Konferenciája (1980-1986). 1988-ban, teológiai és ökumenikus téren végzett tevékenységéért a református teológia díszdoktori címet adományozott neki. Nagy Gyula nyugdíjasként is aktív: elhatározta az évtizedek óta hiányzó magyar evangélikus dogmatika megírását. Dogmatikájának első két kötete már megjelent "Az egyház mai tanítása" címmel, a következő köteteken pedig dolgozik.

 

A St. Sebald-i Holger Manke 2006. március 3-án látogatta meg D. Dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét Margitot budapesti lakásukban. Nagy Gyula püspök a St. Sebald és Budavár közötti testvérkapcsolat kezdetéről számolt be:

 

Nagy öröm számomra a Bajorországi és a Magyarországi Evangélikus Egyház kapcsolatairól, de különösen a budavári és a nürnbergi St. Sebald gyülekezet kapcsolatáról beszélni. Életem legszebb évei hosszú és szerteágazó pályafutásom végén voltak. Ezek akkoriban nagyon fontos évek voltak. A bajor egyházzal és a nürnbergi gyülekezettel való kapcsolatok két különösen fontos évre mennek vissza.

 

 

 

9. oldal

 

Elsőként az 1983-as év, az ún. Luther-év (Lutherjahr) említendő, Luther Márton születésének 500. évfordulója, melyről a Lutheránus Világszövetség természetesen nagyszabású ünnepségek keretében emlékezett meg.

 

Én képviseltem a Magyarországi Evangélikus Egyházat Genfben és másutt, így Bajorországban is. A főünnepség az akkori NDK-ban, Wartburgban volt. 1983. május 4-én került sor a wartburgi várudvarban a Lutheránus Világszövetség nagy ünnepségére, ahol a világ összes evangélikusa képviselte magát.

 

Délután nagyszabású ünnepi istentiszteletet tartottak a wartburgi vár udvarán, ahol Leich püspök[1] és Carl Mau, a Világszövetség főtitkára prédikált.[2] Én a 15 másik vendégpüspökkel együtt úrvacsorát osztottam.

 

Május 5-én Leich püspökkel, az NDK akkori püspökével az NSZK-ba autóztunk, onnan pedig Intercityvel mentünk Nürnbergbe. Ez május 5-én volt - ezzel kezdődött a Magyarországi és a Bajorországi Evangélikus Egyház szoros kapcsolatai.

 

Május 5-étől egy magyar-német ökumenikus hetet szerveztünk - tehát nem csak evangélikusok, hanem katolikusok, reformátusok, és néhány ortodox is részt vett. Ez nagyon érdekes volt: elkezdődött az ökumené. Már akkoriban sejthető volt, hogy milyen fontosak lesznek az ökumenikus feladatok.

Luther is inkább az egység és nem a különválás mellett volt. Nagyon szép volt, hogy a kapcsolataink Bajorországgal az ökumenizmus jegyében indultak.

 

1983. május 5. 11 óra: Nürnberg főpolgármestere küldöttségünket tiszteletére ebéden fogadta a Plärrer-magasházban.[3] Én köszöntöttem a magyar küldöttség nevében a főpolgármestert és a vendéglátóinkat.

Este Arnold Schwarz, a St. Sebald Gyülekezet vezetője hívott meg vacsorára. 20 órakor pedig egy érdekes megbeszélést tartottunk a St. Sebald Gyülekezet és a római-katolikus gyülekezet vezetőivel. Mindannyian érdeklődtek a Magyarországi Evangélikus Egyház élete iránt.

 

Május 6-án Nürnberg szívében, a modern, 400 tanulós Johannes Scharrer Gimnáziumban, többekkel találkoztam, Noack lelkész úr hittanóráján tanulókkal beszélgettem: ők kérdeztek, én válaszoltam.

 

Ebédre Roßberg diakónusnál, délután pedig a Nürnberger Zeitung sajtóinterjúján voltunk, akik hosszú cikket jelentettek meg erről a találkozásról. 18 órakor a St. Sebald-templom kriptájában esti áhítatot tartottunk. Pontos feljegyzéseket készítettem ezekről.

 

1983. május 7-én a bajorországi keresztény egyházak munkacsoportja ülésezett: evangélikusok, reformátusok, ortodoxok és római-katolikusok teológiai megbeszélést folytattak egymással.

 

Este Viebig esperes (Kreisdekan) adott fogadást az összejövetelen résztvevőknek és vacsorára is vendégül látta őket.[4] Tehát ez is ökumenikus nap volt: nagy benyomást tett rám, hogy milyen fontos volt számunkra az ökuméné azokban az időkben.

 

Május 8-a különösen fontos volt számomra: két istentiszteletet tartottam a St. Sebald templomban, az elsőt fél 9-kor, a másodikat 10 órakor, mindkettőt úrvacsorával. Prédikációm textusa "Az ízetlenné vált só" (Márk 9,50) volt, ez alapján prédikáltam.

 

Jól emlékszem ezekre a napokra. Életem legszebb napjai közé tartoznak.

 

Az istentiszteletek után a résztvevő hívőkkel a prédikációról beszélgettünk: ők kérdeztek, én válaszoltam.

 

Dr. Torbahn-nál ebédeltünk. Délután Dr. Torbahn autóján Erlangenbe és Bambergbe kirándultunk.

 

18 órakor volt a St. Sebald Gyülekezet konfirmandusainak a vizsgája Noack és Bibelriether lelkészek vezetésével. Ez egy igazán tartalmas nap volt!

 

Május 9-én a nürnbergi és a környékén működő kb. 100-110 lelkész részvételével tartottak konferenciát, amin Hecker metodista püspök is részt vett.[5] Fabiny a magyarországi teológiai képzésről és szeretetszolgálatról szólt, én pedig a Lutheránus Világszövetség közgyűléséről beszéltem.[6] Kétnyelvű, hosszú tanácskozás volt.

 

Fotó: Holger Manke D. Dr. Nagy Gyula püspöknél vendégségben (2006. március 3.)

 

 

 

10. oldal

 

Utána 12-kor megebédeltünk a Szentlélek Kórházban (Heilig-Geist-Spital), délután 2-kor a magyar küldöttség és a nürnbergi gyülekezetek értékelték ezt a három napot.

 

Május 10-én utaztunk haza Budapestre az Orient Expresszel.

Ez volt az első találkozás, gazdag és sokoldalú programmal.

 

A második találkozó ugyanolyan fontos volt, mint az első, a Lutheránus Világszövetség budapesti világgyűlése után volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház meglepő módon engedélyt kapott arra, hogy az egész lutheránus világot meghívja. Sokan nem is akarták elhinni. Akkoriban már érezte a magyar kormány, hogy a világ változni fog. Talán ezért sikerült az LVSZ-gyűlést Budapesten megrendezni. Ez volt a II. világháború után az első szocialista országban tartott nagygyűlés. Addig nem lehetett ilyen rendezvényt tartani nálunk. Az állami felügyelet sem érvényesülhetett, mert a Lutheránus Világszövetség érvényesítette a szempontjait.

 

A világgyűlés nyáron volt, majd ősszel körutat tettem az NSZK-ban. 1984 októberében a Hessenkopf-házból Held egyházi elnök szolgálati autóján érkeztem Nürnbergbe, ahol a Böckel-családnál, állandó nürnbergi vendéglátóimnál szálltam meg.[7]

 

1984. október 20-21-én a következő programjaim voltak: október 20-án a Wolf családnál vacsoráztam. Utána Viebig főesperessel (Oberkreisdekan), a következő nap vacsoránál pedig dr. Markert-tel találkoztam. A délelőtti istentiszteleten pedig köszöntőt mondtam. Délelőtt istentiszteleten voltam, ahol nem prédikáltam, hanem köszöntőt mondtam.

 

A következő napokban, október 22-től november 1-ig az NSZK-ban tettem egy körutat – először Hildesheim-ben, ahol részt vettem a Német Lutheránus Egyházak Szövetségének (VELKD) püspöki konferenciáján és két referátumot tartottam.

 

Október 24-én köszöntöttem a VELKD zsinatát, az istentiszteleten úrvacsoraosztásnál szolgáltam. Aznap Hildesheimban és Hannoverben is sajtókonferencián találkoztam dr. Lohse-val, az EKD vezető püspökével.[8]

 

Október 25-én az EKD új központjában Scholz egyházi főtanácsossal ebédeltem.[9]

Október 26-án Nordhorn-ban az espereseknek (Kreisdekan) és a lelkészeknek előadást tartottam a magyar evangélikus egyház életéről és teológiájáról, amelyet beszélgetés követett. Látják, hogy milyen elfoglalt voltam! Utána: látogatás Hösch-acélművekbe, este: keresztény egyházak munkacsoportja.

 

Október 27-én lelkészi összejövetelen (Pastoralkolleg) vettem részt. Utána az evangélikus akadémián Iserlohnban lelkészekkel találkoztam és megbeszélést tartottunk.

Október 28-án a Heilige Petrikirche istentiszteletén prédikáltam, amelyet gyülekezeti beszélgetés követett. Este Brinkmann egyházfőtanácsos úrral találkoztam.[10]

Október 29-én és 30-án Bielefeld-ben és Bethel-ben voltam. Október 31-én a münsteri Megváltó-templomban (Erlöserkirche) istentiszteletet tartottam. Ezt követően Behr münsteri szuperintendensnél ebédeltem, majd a polgármester a városközpontban fogadott.

 

November 1-jén Hannoverben voltam, ahol az óvárosi Nicolaikirché-ben tartottam egy előadást "A reformáció vége az evangélikus egyház szemszögéből” címmel. Este utaztam haza.

 

Látják, hogy mindkétszer nagyon gazdag programban volt részem. Ezek a találkozások nagyon fontosak nekem, mert ezek a magyar és a bajor evangélikus egyház közötti szoros kapcsolat alapkövei.

 

Nagyon boldogok vagyunk, hogy éppen a bajor evangélikus egyházzal lehetünk ilyen szoros összeköttetésben, amelynek „fénylő csillaga” a Budavár – Nürnberg St. Sebald gyülekezetek kapcsolata.

 

D. Dr. Nagy Gyula

 

Fotó: D. Dr. Nagy Gyula 1981-ben

 

 

 

11. oldal

 

Interjú Dr. Ludwig Markerttel, a diakónia elnökével

 

„Maradandó élmények, amiket sosem fogok elfelejteni”

 

Dr. Ludwig Markert, a Bajorországi Diakóniai Szolgálat (Diakonisches Werk in Bayern) elnöke 1975-1986-ig az evangélikus tanulmányi központ vezetőjeként egyben a St. Sebald „harmadik lelkészeként” működött. Ő kezdeményezte az Ökumenikus Találkozókat, amelynek keretében 1983-ban a magyarokkal találkoztak. Ez a találkozás számít a St. Sebald és a Budavár közötti testvérkapcsolat kezdőpontjának. Ezáltal dr. Ludwig Markert a testvérkapcsolat egyik alapítójának számít.

 

Holger Manke 2006. május 4-én interjút készített a Bajorországi Diakóniai Szolgálat elnökével, Dr. Ludwig Markerttel, aki szívesen tájékoztatta a testvérkapcsolat kezdeteiről.

 

Holger Manke: Tisztelt Elnök Úr, Ön 1975-1986-ig a St. Sebald harmadik lelkésze és az Evangélikus Városi Akadémia (Evangelische Stadtakademie) vezetője volt. Erre az időre estek az „Ökumenikus napok”, amit ön kezdeményezett. Honnan származik az ökumenikus találkozó gondolata?

 

Dr. Ludwig Markert: Fontos volt számomra a nemzetközi és ökumenikus szempont megjelenítése a gyülekezetben. Ezért rendszeresen szerveztem az Ökumenikus Napokat felváltva nyugat- és kelet-európai vendégekkel – persze mindenekelőtt olyan országokban, ahol az evangélikusok szórványban ill. kisebbségben (Diaspora) élnek, mint például Hollandiában, Spanyolországban, vagy Magyarországon. Az volt a célom, hogy a saját gyülekezetükben aktív vendégek hidat kovácsoljanak a saját és a vendéglátó gyülekezetük között.

 

Holger Manke: 1983-ban tehát megszervezték az Ökumenikus Napokat Magyarországgal, ami a budavári és a St. Sebaldi gyülekezet közötti kapcsolat kezdetévé vált. Miért éppen Magyarországot hívták meg, voltak már személyes kapcsolatok?

 

Dr. Ludwig Markert: Nem voltak még kapcsolatok Magyarországgal, de éppen ezért volt fontos ezeket megteremteni. Hiszen Kelet- és Nyugat-Európát akkor még vasfüggöny választotta el. Magyarország azért adódott, mert 1983 volt a Luther-év, Luther Márton 500. születésnapja. Ugyanakkor már ismert volt, hogy 1984-ben a Lutheránus Világszövetség közgyűlését Budapesten rendezik, először egy kelet-európai országban. Ezért jutott eszembe, éppen a Luther-évre és a közgyűlésre való tekintettel, hogy ilyen találkozón keresztül kapcsolatot teremthetünk a magyarországi keresztényekkel.

 

Holger Manke: Magyarországi egyházak magasrangú képviselői látogattak az Ökumenikus Találkozó keretében Nürnbergbe. Hogyan emlékszik ezekre a napokra, mi ragadta meg személyesen ebben a találkozásban?

 

Dr. Ludwig Markert: Ez volt az első találkozásom magyar keresztényekkel és nagy élményt jelentett számomra. Hiszen ez egy ökumenikus küldöttség volt, négy evangélikus, két református és egy metodista lelkésszel. Érdekes volt megtapasztalni a különféle egyházak kegyességi formáit, hiszen Magyarországon nehéz helyzetben éltek, ahol bár nem üldözték őket, de sok nehézségük és problémájuk volt. Számomra ez nagyon fontos élmény volt ugyanakkor érzékelni a derűt, bizalmat, a magyar barátságot, szívélyességet, amely ránk is átragad.  

 

Holger Manke: Mint mondta, az Ökumenikus Napok jelentették a St. Sebald és a Budavár közötti testvérkapcsolat kezdetét. Mikor érzékelte, hogy ezen a találkozáson valami történt, ami valójában lehetővé tette, hogy a jövőben még sok értékes találkozás jöjjön létre.

 

Dr. Ludwig Markert: Nekem volt a tervem, hogy azon gyülekezetek között, akik részt vesznek az Ökumenikus Találkozón, kapcsolat alakuljon ki. Az hogy a St. Sebald esetében ez ilyen jól sikerült, véleményem szerint két dolognak köszönhető. Az egyik, hogy a budavári gyülekezet részéről tényleg fennállt az érdeklődés a kapcsolat további fenntartására, ill. hogy több érintkezési pont van budavári és a St. Sebald gyülekezet szerkezetében és jelentőségében.

A másik ok, ami nagyon sokat segített, hogy ezeket a találkozásokat az elejétől kezdve mindig a fiatalok lelkesedése kísérte. Ezáltal erősödött meg a kapcsolat az évek folyamán. 1986-ban, amikor a St. Sebald-ból Hannover-be az EKD-központba kerültem Kelet-Európa-referensként, röviddel a júliusi búcsúistentiszteletem előtt jött egy magyar küldöttség Nürnbergbe. És akkor már gondoltam, hogyha távol is vagyok Nürnbergtől, a kapcsolat akkor is folytatódni fog.

 

Holger Manke: 1984-ben Budapesten szervezték meg a Lutheránus Világszövetség világgyűlését. Ön akkor egy nürnbergi küldöttség tagjaként Magyarországra látogatott, lehetősége volt megismerni az országot, résztvenni a világgyűlésen. Vannak olyan emlékei, amiket a mai napig megőrzött, ha visszagondol 1984-re?

 

Dr. Ludwig Markert: 1984-ben viszonoztuk magyar vendégeink látogatását, különböző magyar gyülekezetekben jártunk. Prédikálhattam egy debreceni református gyülekezetben illetve egy Budapest melletti falu teljesen más jellegű református gyülekezetében. Végül részt vehettünk a Lutheránus Világszövetség közgyűlésén is. Az akkori magyar politikai és társadalmi életre nyitási láz volt a jellemző, és ez az evangélikus egyházban is érzékelhető volt. Nagy nyitottság volt és nagy érdeklődéssel fordultak Nyugat-Németország felé, hogyan éljük meg keresztény voltunkat. Aki Magyarországon van, az találkozik a szívélyességgel és a vendégbarátsággal. Ezek maradandó emlékek, amelyeket sosem fogok elfelejteni.

 

 

 

 

12. oldal

 

Holger Manke: Markert úr, egy befejező kérdés: 1986-ban a pályája miatt elbúcsúzott a St. Sebald-tól, először Hannoverbe került az EKD-hoz, majd Fürth-be esperesként, végül vissza Nürnbergbe, a Bajorországi Diakóniai Szervezet (Diakonisches Werk) elnökeként. Melyik magyarországi kapcsolata maradt meg St. Sebald után, szerteágazó életpályája során?

 

Dr. Ludwig Markert: A magyar küldöttség összes evangélikus tagjával, még mindig szoros a kapcsolatom. Nagy Gyula püspökkel ugyanúgy, mint Szebik püspökkel, aki Nagy püspök utódja lett a budavári gyülekezetben. Szabó Lajossal, aki az evangélikus teológia vezetője lett és aki a mögeldorfi gyülekezet vendége volt. Fabiny Tibor professzorral is tartom még a kapcsolatot, habár már nem olyan szorosan, mert ő időközben nyugdíjba ment, de alkalomadtán még szoktunk találkozni. Az elmúlt 12 év során kapcsolatok hálója alakult ki részben a küldöttség látogatása során kialakult összeköttetések, részben a hannoveri munkám segítségével, hiszen az EKD Központi Hivatalában (Kirchenamt) a kelet-európai egyházakért voltam felelős (Kirche im Osten), ahogy ezt akkoriban „szépen” mondták. Ezáltal még más kapcsolatok is keletkeztek.

 

Holger Manke: Diakóniai elnök úr, köszönöm szépen a beszélgetést.

 

 

 

Interjú Gerhard Schorr lelkésszel

 

„… olyan volt, mintha csak tegnap találkoztunk volna”

 

Amikor Gerhard Schorr 1994-ben a nürnbergi St. Sebald igazgatólelkésze lett, már számos tapasztalatra és kelet-európai kapcsolatra tett szert.

 

Erről számol be Gerhard Schorr lelkész saját kezűleg írt bevezetőjében. Ezt követi egy interjú, amiben első magyarországi élményeiről, valamint a gyülekezeti testvérkapcsolat jelentőségéről beszél.

 

Testvérgyülekezeti kapcsolat a budavári evangélikusokkal

Még teológiai tanulmányaim előtt az „Aktion Sühnezeichen” (Engesztelő akció) Auschwitz-ba és Majdanek-be mentem. A neuendettelsau-i és erfurt-i evangélikus diákkörök találkozásakor mai napig tartó kapcsolat jött létre családom és egy neuruppini (korábbi NDK) család között. A gyülekezettel, ahol a St. Sebald előtt dolgoztam, Romániába szerveztünk segélyszállítmányokat. Nagyon boldog vagyok, hogy az egységesülő Európában évek óta különböző korú keresztények találkoznak a budapesti és a nürnbergi várnál. Halleluja!

Gerhard Schorr,

A St. Sebald igazgató lelkésze

 

13. oldal

 

Holger Manke: Kedves Gerhard, a bevezetődben arról számolsz be, hogy már fiatalkorod óta voltak kelet-európai kapcsolataid.

 

Gerhard Schorr: Igen, és ezt ma sok esetben Isten akaratának látom, hiszen így kibővült az érdeklődési köröm. Sokat köszönhetek ennek a nyitásnak, ami formálta és formálja teológiai és gyakorlati gondolkodásomat és munkámat, az ifjúsági, egyetemista és gyülekezeti körök és egyházi intézmények szervezésénél. Frankföldi protestánsok leszármazottja vagyok, családomnak nem voltak családi összeköttetései Kelet-Európával. A rendszerváltás előtti és utáni emberi kapcsolataim Lengyelországgal, az NDK-val, Csehszlovákiával, Romániával vagy Magyarországgal számomra adomány volt és remélhetőleg megóvott a lutheránus provincializmustól.

 

Holger Manke: A romániai segélyszállítmányok idején hogyan ismerted meg Magyarországot, mik az első benyomások az országról és az emberekről?

 

Gerhard Schorr: Tulajdonképpen Magyarország csak keresztülutaztunk.

A hegyeshalmi határátkelő után Budapesten sokszor éjszaka átutaztunk, utána Nagylak felé elég gyorsan Romániába értünk. Azonban a kezdetektől Else Müller, az Országos Egyházi Iroda ifjúsági osztályától közvetítésével néha megálltunk Albertirsán a Roszik-lelkészházaspárnál.

Ők szocializmusban és utána is mindig a nagy vendégszeretettel befogadtak, nyíltan lehetett beszélgetni és ott is éjszakázhattunk.

A pietista lelkészlakban a paprikás-szalámis reggelihez adott barackpálinkán kissé meglepődtünk, de aztán megtudtuk, hogy egy kis korty többféle betegséget előzhet meg. Nekünk viszont tovább kellett utaznunk.

 

Holger Manke: 1994-ben kerültél a St. Sebaldba, mikor a testvérgyülekezeti kapcsolat már majdnem tíz évre tekintett vissza, felnőtt- és ifjúsági találkozók is voltak már. A testvérkapcsolatot úgy érzékelhetted, hogy Balicza Iván budavári lelkész résztvett nürnbergi beiktatásodon. Néhány hónappal később Hafenscher Károly lelkész beiktatásánál már te voltál a budavári gyülekezet vendége. További kölcsönös látogatások követték egymást. Mit jelent számodra ez a két gyülekezet közötti meglehetősen intenzív kapcsolat?

 

Gerhard Schorr: Először is Szebik és Hafenscher lelkésztestvéreimmel különböző alkalmakkor újra és újra véletlenül találkoztam. Neuendettelsau-ban, beiktatásokon, városházi fogadáson. Szebik Imre püspök 1995-ben – nem véletlenül – nagyböjti prédikációt tartott a St.Sebald-templomban, mikor a II.világháború óta eltelt 50 évre emlékeztünk.

A lényeghez: a testvérgyülekezeti kapcsolatok olyan hívektől függenek, akik ezt szívügyüknek tekintik. Kezdettől nagyfokú nyitottságot, odaadást és bizalmat tapasztaltam! Aztán volt úgy is, hogy csendesebb lett a kapcsolat. Mikor azonban egy szervezett vagy spontán budapesti vagy nürnbergi találkozás közeledett, ez új lendületet adott és a találkozás olyan érzés volt, mintha tegnap láttuk volna egymást.

 

Holger Manke: Te a budavári testvérgyülekezeti kapcsolatok barátja vagy és mindig is támogattad az ifjúság találkozásait. Néhány éve a „fiatal felnőttek”, ma pedig a tizenévesek („tinik”) szerveznek találkozásokat. Miben látod a gyülekezeti kapcsolat értékét, főként az ifjúsági találkozásokra való tekintettel?

 

Gerhard Schorr: A testvérgyülekezeti kapcsolat sikeres volt. Már egy házasságkötést is eredményezett: Eva Schremser és Schmidt Ákos! A kapcsolat értéke egyértelmű! A fiatalok könnyeden megismerkedhetnek, túltéve magukat az országhatárokon, nyelvi, hagyománybeli és mentalitásbeli különbségeken. Észreveszik, hogy egész jól megértik egymást. Néhányan még a másik nyelvét is tanulják. Megismerik egymást a gyülekezet, a család és a város mindennapi életén keresztül. Így nem marad elméleti szinten, ami az embereket Európában összeköti. A fiatalok egyébként is korosztályi nyelven beszélve szinte szavak nélkül is megértik egymást, talán  jobban, mint anyanyelvükön a saját szüleikkel.

 

Holger Manke: Végül mit remélsz a jövőbeli testvérkapcsolattól?

 

Gerhard Schorr: a Máté evangéliumának befejezése: „Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” – helyett mondhatnánk: tegyetek barátaimmá minden népet. Szeretném, ha Isten áldása kísérné a jövőben is a testvérgyülekezeti találkozásokat, ami a gyülekezeten túl a társadalomban is látható és érthető legyen. Az emberek, akik megtapasztalják Isten szeretetét, elfogadását, és megértését, azok képesek arra, hogy másokat is úgy szeressenek, elfogadjanak és megértsenek, ahogy vannak. A keresztény testvérgyülekezetek derűsen és határokon túlnyúlóan értékeket tudnak megélni és közvetíteni, amely jövő soknemzetiségű Európájában a különféle „ideologizálásoknak” jó ellenszere lehet. Isten számára az ember áll a középpontban, a Teremtő örvendezik az emberekben rejlő végtelenül sokféleségnek. De annak is örvendezik a Teremtő, ha látja, hogy az emberek a szeretet határtalan lehetőségét is kihasználják és megélik.

 

Holger Manke: Kedves Gerhard, köszönöm szépen a beszélgetést.

 

 


[1] Dr. Werner Leich: született 1927-ben – 1957-1978 a türingiai evangélikus egyház lelkésze – 1978-1991 az NDK-beli evangélikus egyház püspöke

[2] Dr. Carl Henning Mau: élt 1922-1995, 1974-1985 között a Lutheránus Világszövetség főtitkára

[3] Dr. Andreas Urschlechter: született 1919-ben, 1957-1987 Nürnberg főpolgármestere

[4] Johannes Viebig: született 1919-ben – 1950-1954 gyülekezeti lelkész Steppach-ban – 1954-1960 Erlangen-ben egyetemi lelkész (4. lelkész az újvárosi templomban) – 1960-1970 a nürnbergi St. Lorenz espereshelyettese (Prodekan) – 1970-1977 a Tutzingi Evangélikus Akadémia rektora – 1977-1984 Nürnberg főesperese (Kreisdekanja).

[5] Hecker Frigyes: született 1934-ben – 1974-1996 a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense.

[6] Dr. Fabiny Tibor: élt 1924-2007 – a budapesti evangélikus teológia egyháztörténet professzora és dékánja

[7] Dr. Heinz Joachim Held: született 1928-ban – 1964-1974 lelkész Buenos Airesben – 1975-1993 a Németországi Evangélikus Egyház (EKD) külügyi osztályvezetője és a külföldi püspöke Auslandsbischof), 1983-1991 az Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke

[8] D. Dr. Eduard Lohse: született 1924-ben, 1950-1953 a hamburgi egyházi főiskola (Kirchliche Hochschule) kollégiumi felügyelője (Konviktinspektor), segédlelkész (Vikar, Hilfsprediger) Hamburgban – 1953 a mainz-i egyetemen magántanári képesítés megszerzése, 1953-1956 az Újszövetség egyetemi magántanára (Privatdozent) Mainz-ban, 1956-1964 az Újszövetség professzora Kielben, 1964-1971 rektorhelyettes és rektor a göttingen-i Georg-August egyetemen, 1971-1988 a hannoveri evangélikus tartományegyház püspöke, 1979-1985 a Németországi Evangélikus Egyház tanácsának elnöke.

[9] D. Rüdiger Scholz: született 1941-ben – 1973-2005 a tartományegyház központi hivatalában (Kirchenkanzlei, később Kirchenamt) tevékenykedett, egyházi főtanácsos.

[10] Ernst Brinkmann: született 1926-ban – 1957-1969 lelkész a vesztfáliai evangélikus tartományegyház több gyülekezetében, 1969-1989 az ökumenikus és nemzetközi kapcsolatokért felelős tartományegyházi tanácsos (Landeskirchenrat).