Kedves testvérek!

Lent olvashatók válaszaim a kérdések első felére, az általános kérdésekre. Nem azért írtam, mintha sok újdonsággal tudnék szolgálni a sok nálam bölcsebb és idősebb presbiter testvérnek, hanem mert jó, ha további gondolatokra, ötletekre, vagy akár határozott ellenvetésekre serkent benneteket. Előrebocsátom, hogy az általános kérdések talán egy picit túlságosan is általánosra sikerültek abban az értelemben, hogy mindegyik kérdésre egyenként rengeteg dolgot lehet írni. Válaszaim tehát nem teljesek, sokszor inkább egy prioritási lista első néhány elemének tekinthetők. Tehát:

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó közösségvezetőnek?

- Az egyik fontos dolognak tartom a világban egyre jobban elburjánzó hiábavalóságok tartós elviselését. Olyasmikre gondolok, mint például mindenféle pályázatok sokféle követelményének kielégítése, az olcsóvá vált és így sokszor eltúlzott kommunikációban való helytállás, vagy akár az interneten és a közösségi oldalakon való imázsépítés és imázsmenedzselés hosszú éveken át. A „tartós elviselés”-en azt is értem, hogy ezeket egyébként ne nagyon szeresse. Viszont:

- Szeressen prédikálni.

- A fenti két pontból egy fontos további követelmény is körvonalazódik: hogy minél több nem neki való munkát át tudjon adni olyanoknak, akik azt jól elvégzik helyette.

Mitől hiteles számodra egy lelkész?

- Talán kicsit furcsa lehet, de az ide kívánkozó rengeteg dolog közül nekem első helyre a felkészültség került. Manapság divatos szó a tudományköziség, de ez szerintem egyike a ritka kivételeknek amit lehet és kell is megtölteni tartalommal: egy jó lelkésznek a lehető legtöbb szomszédos területről (filozófia, pszichológia, mentálhigiénia, szociológia) kell minél átfogóbb képpel rendelkeznie. Talán túlzónak hangozhat, de egy ilyen lelkész bizonyos szempontból az állam és az egyház szétválasztásának feloldhatatlannak tűnő ellentmondásait tudja személyében meghaladni, egy ilyen felkészültségű lelki vezetőre pedig óriási igény van, nemcsak keresztény körökben, hanem abban a keresőnek vagy el nem kötelezettnek nevezhető hatalmas tömegben, aminek megszólításáról minden keresztény nap mint nap álmodik. Bizonyíték erre a „Pál Feri-jelenség” is.

Mitől jó számodra egy prédikáció?

- Mivel a különböző tudományágak egyre több olyan területet derítenek fel és tesznek ezzel evilágivá, amit régebben közvetlenül Istenhez tartozónak véltek, szembe kell néznünk azzal, hogy a felfedezésekkel az Istenképünk is egyre távolabbivá és absztraktabbá válik. Szerintem egy korszerű prédikáció többek között azzal veszi ezt tudomásul, hogy időt és akár külön gondolatmenetet szentel olyan problémáknak, amelyet ma már a fent említett társtudományokhoz (filozófia, pszichológia, mentálhigiénia, szociológia) tartozónak gondolunk. Mivel az átfogó kép miatt szükséges a társtudományok beengedése a prédikációba, ez azzal is jár, hogy olyan „klasszikus egyházi szakszavak” mint bűn, kegyelem, szeretet, Isten, Jézus kevesebbszer szerepelnek. Szóval szerintem egy korszerű prédikációban az említett szavaknak nem szerepel mindegyike ötvenszer, hanem akár csak az egyik, akár csak egyetlen egyszer, az viszont egy jól megalapozott gondolatmenet után telitalálatként hatva. Így mind az egyházi szóhasználattól idegenkedő külsősök, mind pedig mi, az egyházi szóhasználatban megfáradtak is részesülhetünk egy személyesebb Isten jelenlétének élményéből.

Mik egy jó prédikációnak az előfeltételei? Hogyan tudnánk ebben a jelöltet segíteni?

- Megfelelő képességű jelölt

- A felkészüléséhez szükséges anyagok beszerezhetősége

- Szabad idő

A szabad idő manapság egyre inkább védendő érték pont az első kérdésnél említett hiábavalóságok miatt. Szerintem ebben nagyon kellene segítenünk a meglévő lelkészeinket és a megválasztandót is, akár külön kidolgozott védőmechanizmusokkal is.

Van-e olyan – a nagy parancsolatokon túlmenő – elv amit nagyon fontosnak tartasz, hogy viszontlásd benne (pl. ökumené)?

- Az ökumenikus törekvések tiszteletét, és a szomszédos gyülekezetekkel kialakult jó gyakorlatát nagyon fontosnak tartom.

- Még egy általános elv jutott eszembe: Az egész gyülekezetnek és benne az új lelkésznek is nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie olyan területekre, ahol az állam látványosan alulteljesít: a lehető legtöbb alkalmat meg kellene próbálni megragadni a múlttal való szembenézésre, a (gazdasági) folyamatok átláthatóvá tételére, a nehezebb sorsú gyülekezetekkel való szolidaritásra, stb.

Van-e valami olyan elv, amitől viszolyognál?

Sokféle izmus:

- Kreacionizmus

- Rasszizmus

- Kommunizmus

- Fasizmus

- Konzervativizmus

- Liberalizmus, és végül, mielőtt kifelejteném: Ateizmus J

Üdvözlettel:

András