Tc. Gyurkáné Urbán Eszter, testvérgyülekezeti és felekezetközi munkacsoport

Kedves Testvérek!

Eszterrel való alapos telefonbeszélgetés, levele, majd Ilona alábbi levele után engedjetek meg néhány gondolatot.

Tényleg jó és hasznos, hogy így azon melegében elindul a munka és közös gondolkodás. Az utóbbi fontosságára is érdemes odafigyelni. Pl. azért, hogy a "külügyi" munka tényleg újulást és élénkítést hozzon, ne "csak" kipipálandó "Partnerschaftokat". Fő cél lehet, hogy átgondoljuk, mivel tud ez a munkaterület a nagy egész, a gyülekezet fejlődéséhez, megújulásághoz hozzájárulni. A különféle irányú kapcsolatok "szerves beépülése" a gyülekezeti életbe, nem elszigetelt működése az igazán hasznos.

Éppen ezért tetszik Ilona gondolata, amit a 4-es pontjában említ "vegyes házasság" alatt. Sokszor elfelejtjük, hogy magán a gyülekezeten belül, sok kicsi, természetes "belső ökuméné" is működik. Ezekre is érdemes odafigyelni, ezek tapasztalatára, gondjaira reflektálni. A legújabb Lelkipásztor (2012/4) "Felekezeti nevelés ökumenikus családokban" címmel Nagypál Szabolcstól hoz érdekes írást. Érzésem szerint a más felekezetűek helyzete a gyülekezetben enyhén szólva nem tisztázott, ezt némi "jóindulatú hallgatással" szokás kísérni, mint annyi megoldatlan kérdést.

Mi a magunk családjában meglehetősen belekeveredtünk a "ökumenikus", vagy "vegyes" állapotba: három generáció óta református fiúk és evangélikus lányok élnek a családban. Édesapám büszke gömöri református kisnemesi családból származik, mikor a Felvidéken járunk református templomba megyünk Zádorfalván és Tornalján (Istvánkát ez utóbbi magyarlakta szlovákiai városkában keresztelték 1998-ban). "Itthon", Budán azonban evangélikus gyülekezetbe, a Budavárba tartozunk, ahol 1978-ben konfirmált Madocsai Miklós bácsi, ő keresztelte itt a három lányt, Annát, Katát és Ilonát (Lilit). És hogy fokozzuk a "káoszt", 1999 óta, 13 éve a közeli ferencesek által vezetett Szent Angéla iskolába járnak a gyerekek, ami a katolikusokkal, szülőkkel, gyerekekkel való napi kapcsolatot, barátságot jelent (Mechwart tér körüli kis világ), pl. az évi ferences farsangi bálon való részvételt. Istvánnak most lesz a konfirmációja a Szilágyi Dezső téren, de egyben a budavári, Imsi vezette csoportban is részt vesz. Csupa izgalom, csupa "szabálytalan" helyzet, csupa kaland ez a "felekezetköri káosz", ami néha okoz fejtörést, de ami sok érdekes újdonságot is jelent.

A családi hátteret csak azért említettem hosszasabban, mert ha körülnézünk magunk és a gyülekezet más tagjai házatáján, sokan mesélhetnének ilyenekről. De nem mesélnek! Pedig ezek a "megélt", természetes, ökumenikus helyzetek a "való világban" gyökereznek. És akár hasznosak is lehetnének, hiszen így belelátunk a más felekezetek helyzetébe, kultúrájába, életébe, példát és mintát vehetünk onnan, ahol van, vagy adhatunk, ha van mit. Ezt a "partizán", egyéni és családi ökuménét lehetne akár gyülekezetileg is hasznosítani, értelmes kapcsolatokkal, odafigyeléssel pl. a környező élő és törekedő gyülekezetekre. Akik, higgyük el, pont azokkal a mai világbeli problémákkal küzdenek, amivel mi: a gyerekekre leselkedő virtuális-számítógépes és fogyasztói világ, a csökkenő anyagi lehetőségek, a nagyvárosi "tömegemberség" magányos elszigeteltsége.

A "belső ökuméné" egy másik vonatkozása, hogy nemcsak a környező másfelekezetű, hanem a környező, vagy a távolibb evangélikusokat sem ismerjük eléggé. Budahegyvidék ápolja Schrobenhausennel a Partnerschaftot, velük mi is kapcsolatban voltunk. Óbuda, Kelenföld (őrzi Kendeh Gyuri és Botta Pista bácsi emlékét), a budaörsi új "mintagyülekezet"). Ezek még csak a budaiak. Vajon tudjuk, hogy nagybörzsöny német evangélikusai min mentek keresztül németségük miatt a háború után? (gyülekezeti tagok jó része talán nem is tudja, hogy Nagybörzsönnyel egy egyházmegyében élünk.). És akkor nem beszélek a fogyó, pusztuló kis tolnai sváb gyülekezetekről, vagy a Dunától keletre levő "tót evangélikusságról". Ezek "túl közel" vannak, ezek kiesnek a mi érdeklődési körünkből. pedig sokunknak gyökerei éppen oda vezetnek: Orosháza, Békéscsaba, Szarvas.

Néhány éve a velünk "társbérletben" működő budapesti német gyülekezet presbitériumába küldtek Budavár képviseletében. Ez a kis, 150-200 fős gyülekezet végképp olyan közel van, hogy észre sem vesszük nagy ökumenikus és külügyi igyekezetünkben. pedig tanulságos lenne! Nyugatias gyakorlatiasság, nyitottság, a világiak szerepe, Kirchkaffee természetessége, német nyelvgyakorlási lehetőség. A gyülekezet gyökerei Budavárból fejlődtek ki: Zsigmondy Árpád volt az egyik "alapító", annyiban, hogy az egyházból kiszorítva, szorgalmi lelkészi munkát így kapott, hogy a budavári német szolgálatot vitte, az NDK-ból importált (de a tényleges lelkészi szolgálatból ugyancsak kizárt) Albrecht Friedrich-el együtt. Náluk 8 évente új lelkész jön: Andreas Wellmer nagyon impulzív, bicikliző és börtönpasztorációt szenvedélyesen végző lelkésszel sikerült elutazása előtt az EvÉletben egy interjút megjelentetni. Johannes Erlbruch jelenlegi lelkész, fiatal, szimpatikus, megnyerő alkat, felesége magyar (!), ő maga is elég jól beszél magyarul. Reformációnapi közös istentiszteletünk megvalósítása (már kettő volt) az első fecske a két gyülekezet találkozásában. De lehetne a fiatalság, és szeniorok között is kapcsolat, megérné pl. egy baráti beszélgetés a presbitériumukkal, akár a Logodi utcai székhelyükön, akár Budaváron. Közös téma is van, hiszen a kápolnai székek amortizációja számukra is évek óta téma.

A német kapcsolatoknál nem szabad elfelejteni, hogy Budavár kezdetben lényegében "németnyelvű" gyülekezetként indult, a soproni német poncichter Georg Bauhofer, a württembergi pietista Mária Dorottya ringatták a bölcsőjét! A gyülekezeti élet nyelve hosszú ideig német volt, a presbitériumi jegyzőkönyveket a 19.szd. végéig németül írták. És itt említem kedvenc témámat, a cipszereket, a szepesi német-magyar vonatkozásokat. A 19.szd. 2.felétől sok művelt cipszer polgár talált lelki otthonra budapesti gyülekezetekben, így Budavárán is. Nem is tartjuk számon, hogy csak Budaváron olyan meghatározó felügyelők-egyéniségek, mint Hunfalvy János (utca és iskola is van róla elnevezve), Andaházy László (akinek nagy érdemei vannak a Bécsi-kapu téri "Insula Lutherana" létrehozásában), Szelényi Gusztáv a nehéz 50-es 60-as években, lelkészként Danhauser László (felkai származású), akit még budavári lelkésznek választottak a II.világháború alatt, a Budahegyvidék alapító atyja lett, majd egyházpolitikailag "száműzött" 1956-ot követően.

Felvidéki és cipszer érdeklődésem családilag indult, aztán szakmailag a Szepesség középkori történelme érdekelt (lándzsások, szászok önkormányzata, városi szervezete), tübingeni éveim alatt a stuttgarti székhelyű kárpátnémet "Landsmannschaft"-al ismerkedtem. 2008 óta pedig egy "alulról jövő kezdeményezésként" szepesi-cipszer kör formálódik, szepesi származásúakból és érdeklődésűekből. Nem egyesület, "csak" emberek laza kapcsolata: egy rendkívüli asszony, Kostelníkné Zwilling Astrid, lőcsei evangélikus gyülekezeti felügyelővel kapcsolatra épül. Aki a ma már teljesen szlovákká vált, de nagy német-magyar múlttal rendelkező lőcsei evangélikus gyülekezet múltjának ápolását missziói lelkülettel felvállalta. A csodálatos cipszer Házsongárdot, a lőcsei evangélikus műemléktemetőt "örökbe fogadtuk", ahol 50 éve már nincs új temetés, ezért megmaradt a német-magyar jelleg, művészi értékű sírok, nagy múlt. Hollóházy Ildikó önszorgalomból egy lőcsei evangélikus honlapot hozott létre és működtet, mellette pedig egy már 80 fősre duzzadt szepesi levelezőlistát. Tavaly 2011 szeptemberben szepesi találkozót rendeztünk Lőcsén, konferencia, a temetőkápolnában háromnyelvű áhítat, Erlbruch budavári német lelkészt vittük és Missura Tibor ny. esperest, régi evangélikus sírokat koszorúztunk, jártunk be, a késmárki fatemplomba, Thököly mauzóleumához is elmentünk. Budavár cipszer vonatkozásaihoz: a lőcsi temető elején éppen annak az Andaházy Imrének van a sírja, akinek fia Andaházy László a mi templomunk építője volt, Hunfalvy János másik felügyelőnk felújított táblája pedig a késmárki régi líceum oldalán van. Talán Lőcse és Budavár kapcsolata e személyes, alulról jövő kezdeményezésből továbbfejlődhet, kirándulás, odafigyelés, baráti gesztusok, magyar-német gyökerek, és igen, szlovák-magyar evangélikus békesség keresése.

Egyéb határontúli kapcsolatról nem beszélek: Bor Feri próbálta a kolozsvárit életre kelteni, de nem könnyű, Alsólendvával is történt némi próbálkozás és egy gyülekezeti kirándulás is vezetett oda. Apropó a Vitális Gyuri bácsi szervezte busztúrák is nagyon fontos alkalmak, ebből a szempontból is, sok szép felvidéki tájat ismertünk meg: Pozsony, Besztercebánya).

A tulajdonképpeni gyülekezeti "Partnerschaft"-ok egyike a nürnbergi St.Sebald-al való kapcsolat. Holger Manke: Ein feste Burg ist unser Gott. Chronik der Gemeindepartnerschaft zwischen St.Sebald und der Budapester Burggemeinde, Nürnberg 2006, 210 o. olyan alapos, fényképekkel illusztrált kötet, ami sok-sok tapasztalatot, értéket közvetítene, a gyülekezeti múltból is. Érdemes lenne akár lefordítani (mi Annával már elkezdtük, vagy 20-25 oldalig el is jutottunk). Pl. Sólyom Anikó is tagja volt annak az aktív ifjúsági kapcsolatnak, ami több példát vett át a mi gyülekezetünk gyakorlatába is (ezeket nem árt tudatosítani). Egyik csúcsideje volt a Holger korában felívelő ifjúsági kapcsolat, mikor a nürnbergiek és budaváriak között még egy házasságot is termő, kölcsönös látogatásokkal tarkított, élénk időszak volt. Persze ez Holgerhez, és személyekhez kötődött, így mára meglehetősen "lenyugodott". Én kétszer lehettem Nürnbergben, ha jól emlékszem 2008-ban, a Nürnberg-Budavár jubileumi találkozáskor, ill. tavaly ősszel Iván vezérletével egy kisebb csoporttal. Nagyon szép programot bonyolítottunk, Ilona és Katinka is ott volt, rengeteg kép is készült, ha érdekel, vetíthetünk egyszer. Ilona írja, hogy személyes barátságot ápol egyes nürnbergiekkel, ez az alapja sok mindennek.

Koren Emil budavári gyülekezet történetéről írt krónikája (Koren Emil: A budavári evangélikus gyülekezet krónikája, Budapest 1994-1995, 157 o.) 114-115.o-on ír a budavári finn kapcsolatokról. Akkoriban Emil bácsinak köszönhetően a finn csoportok egymásnak adták a kilincset, ahogy írja, egyik budavári átköltve az imát: "A mi mindennapi finn vendégeinket add meg nekünk ma". Ez is jelzi, milyen jelentősége volt, lelkileg, de anyagilag is a finn kapcsolatnak. A budavári orgonánk kibővítését teljesen a finnen fizették! Sőt magát a teljes - Peskó György tervezte - orgonát is jelentős részben még Túróczy püspök és Várady esperes finn kapcsolataiból létesítették! A Kouvola-i kapcsolat Imsinek gondozásában élénk, hiszen néhány éve egymaga felpakolta a teljes budavári ifjúságot és elvitte Finnországi túrára, a gyerekek azóta is emlegetik!

Hát ennyit éhgyomorra, szombat reggeli ébresztőként.

A mellékelt fénykép a 2011 novemberi nürnbergi látogatásunk idején, az érkezés kedélyességét mutatja (Ilona, Iván, a szakállas Gerhard Schorr lelkész)

Czenthe Miklós

From: Ferenczi Ilona [mailto:ferenczi@zti.hu] Sent: Friday, April 13, 2012 4:56 PM To: Eszter Gyurkáné Urbán; Angler nika; Dr. Apor AsztridNév hozzáadása; Dr. Bihari Nóra; czenthe.anna@gmail.com; Czenthe Miklós; Kövecses László; Kövesy Krisztina; László Gabriella; Szabó-Pap Gabriella; tothkatinka@hotmail.com Subject: Re: Budavár

Kedves Munkacsoport Vezető és kedves Munkacsoport Tagok!

Nagyon köszönöm Eszter serkentő levelét, én is igyekszem most valamit hozzátenni.

1) Vezetékes telefonszámom a mellékletben helyesen van feltüntetve, mellé lehet írni a mobilt: 20/ 824 20 69.

2) A gyülekezet német és finn testvérgyülekezeti kapcsolatairól a gyülekezet történetét összefoglaló könyvecskéből, legújabban pedig Holger Manke évfordulós írásából lehet tájékozódni. A magyar-bajor testvéregyházi kapcsolat létrejöttének 20. évfordulóját éppen ez év októberében (12-14.) ünnepeljük Nürnbergben, erre majd külön kell készülni.

3) Részemről a német nyelv a legmegfelelőbb a beszélgetésre és írásra, de angolul is elboldogulok. Néhány nürnbergi testvérrel jelenleg is tartom a kapcsolatot.

4) Az ökumenikus kontaktust elsősorban a januári imahéten, valamint a pünkösdi vesperával kapcsolatban ápoljuk. (Utóbbi legközelebb május 27-én lesz.) Ezt azért is érzem fontosnak (és éppen ezért a fentieket kevésnek), mert gyülekezetünkben nagyon sok a vegyes házasság, így a több felekezethez tartozó családtagok a közös istentiszteleteken nemcsak belső meggyőződésből (ami persze számomra a legfontosabb), hanem "legalizáltan" is egy közösségben vesznek részt.

Mára ennyit.

Szeretettel

ili

_____

(nospam) MTA ZTI e-mail server