Kedves Lelkész és Presbiter Testvérek!
Bő egy hónap után hadd adjak röviden tájékoztatást állapotomról. Január 5-én megvolt a térdprotézis műtét az Uzsoki kórházban. Másnap már talpra is állítottak, előbb kerettel, majd mankóval jártam. Néhány nap után a terveknek megfelelően átkerültem az Országos Rehabilitációs Intézetbe, ami igazán kiváló hely. (Cserháti volt itt sokáig a főigazgató, aki püspökhelyettesünk, Szabó Iza férje.) Szépen gyógyult a sebem, nagyszerű gyógytornászok kezében voltam. El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen sajátos közösség milyen különleges élményt jelent, kezdve a közös étkezésektől (uzsonnát is adnak!) az esti vitákig, hogy a társalgó tévéjén a" Mi kis falunk" vagy a "Keresztanyu" című sorozatot kívánja a többség nézni. Többször úgymond szolgálatba kellett helyezni magam, hiszen nyilván esemény volt, hogy egy lelkész, horribile dictu püspök a betegtársuk. Első szobatársam egy nyugdíjas rendőr volt, akivel jókat beszélgettünk. (Ő sem feltétlenül lazíthatott: a kórteremben egy olyan fiatalembert váltottam, aki lábán nyomkövetővel érkezett egyenesen a börtönből...) A szép intézeti kápolnában kéthetente van evangélikus istentisztelet. A kórházi lelkigondozó, Kecskés Anita persze igencsak meglepődött, amikor bemankóztam hozzá: ő hosszú éveken át volt a püspöki hivatal irodavezetője.) Pétertől tudom, hogy más osztályokon több evangélikus is van, de tilos volt az átjárás (Tilos az Á, a la Micimackó), így nem látogathattam meg őket. Az érthető módon szigorú szabályozás azt sem engedte meg, hogy látogatót fogadjunk: Katiék is csak csomagot küldhettek hetente kétszer. Azokat fertőtlenítés után kaptuk meg. Ilyenkor eluralkodott a kórtermekben a "Nyilas Misi pakkot kapott" feeling.
A terv úgy szólt, hogy négy hét bentfekvés után mától ambuláns módon járok be, és már vízitornára és egyéb kezelésekre is is járhatok. Ezt húzta keresztül az élet: szobatársam (nem a rendőr, nem is a nyomkövetős rab) szabadideje nagy részét prüszköléssel töltötte. Csütörtökön délben tesztelték: pozitív lett. Persze haza kellett mennie. Mivel az én tesztem negatív lett, először azt hittem, hogy urasan egedül leszek a kórteremben. De mondták, hogy kontaktként nhány napig nem érintkezhetek mással, vagyis kezelésekre és tornára sem járhatok. Így engem is hazaküldtek, azzal a sokat sejtető tanáccsal, hogy azért csak figyeljem, nincsenek-e tüneteim. Nos: péntek/szombatra lettek, és a vasárnapi gyorsteszt ennek megfelelően pozitív lett. Most itthon vívok (mint olykor más területen is) kétfrotnos harcot: egyrészt próbálok tornázni, másrészt hogy kikecmeregjek az omikronból. Apró magánéleti epizódként említem, hogy a covidot amolyan nem várt születésnapi ajándékként kaptam - éppen úgy, mint egy évvel ezelőtt... Remélem, ezen azért gyorsabban től leszek. Egyelőre torokfájás, tüsszögés a tünetek, tavaly sokkal fáradékonyabb voltam.
A hatályos rendelkezések szerint ha pénteken (adná Isten) negatív a tesztem, akkor hétfőtől járhatok ismét Budakeszire kezelésre.
Úgy vágtam bele ebbe a műtétben - amely jó ideje aktuális volt -, hogy az időt igyekszem testi, szellemi és lelki erősödésre fordítani. Úgy érzem, eddig sikerült. Köszönöm, ha imádkoztok értem, és persze minden betegért, orvosért, ápolóért, gyógytornászért és takarítóért. Mostani állapotomban a telefonbeszélgetés nem annyira javallott, de emailt és sms-t olvasok. És persze a püspöki hivatal munkatársai (bár közöttük is a covidban most érintett) is tudnak információval szolgálni. Orsi ideális összeköt lehet most is.
Szeretettel gondolok a gyülekezet lelkészeire, munkatársaira és presbitereire. Engedelmetekkel majd hírt adok magamról a továbbiakban is. Nem mondtam le arról az eredeti tervemről, hogy február utolsó vasárnapján már istentiszteleten szolgálok Budagyöngyén és a Várban. De biztosat még nem merek mondani.
Mindenki nagyon vigyázzon magára és a környezetben élőkre. Legyen áldás a gyülekezet életén!
Testvéri köszöntéssel:
Tamás
Válaszok megjelenítése dátum szerint
Kedves Testvérek!
Örömmel osztom meg veletek, hogy mai tesztem negatív lett. Tudom ugyanakkor, hogy milyen sokan covidosak még. Remélem, ti és szeretteitek jól vannak. Az OORI-ban, ahova hétfőtől ambuláns módon visszajártam volna, olyan sokan fertőződtek meg, hogy az osztály, ahova mentem volna, zárlat alatt va. Így egyelőre lelassul a rehabilitációm, de azért a gyógyulás útján vagyok.
Köszönök minden imádságot és levelet, üzenetet, amit tőletek kaptam.
Áldott vasárnapot,
Tamás
--- Dr. Fabiny Tamás püspök, MEE Északi Egyházkerület 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: +36 1 394-2335 http://eszak.lutheran.hu www.facebook.com/eszakievangelikusegyhazkerulet [1]
07.02.2022 18:31 időpontban Fabiny Tamás ezt írta:
Kedves Lelkész és Presbiter Testvérek!
Bő egy hónap után hadd adjak röviden tájékoztatást állapotomról. Január 5-én megvolt a térdprotézis műtét az Uzsoki kórházban. Másnap már talpra is állítottak, előbb kerettel, majd mankóval jártam. Néhány nap után a terveknek megfelelően átkerültem az Országos Rehabilitációs Intézetbe, ami igazán kiváló hely. (Cserháti volt itt sokáig a főigazgató, aki püspökhelyettesünk, Szabó Iza férje.) Szépen gyógyult a sebem, nagyszerű gyógytornászok kezében voltam. El tudjátok képzelni, hogy egy ilyen sajátos közösség milyen különleges élményt jelent, kezdve a közös étkezésektől (uzsonnát is adnak!) az esti vitákig, hogy a társalgó tévéjén a" Mi kis falunk" vagy a "Keresztanyu" című sorozatot kívánja a többség nézni. Többször úgymond szolgálatba kellett helyezni magam, hiszen nyilván esemény volt, hogy egy lelkész, horribile dictu püspök a betegtársuk. Első szobatársam egy nyugdíjas rendőr volt,
akivel jókat beszélgettünk. (Ő sem feltétlenül lazíthatott: a kórteremben egy olyan fiatalembert váltottam, aki lábán nyomkövetővel érkezett egyenesen a börtönből...) A szép intézeti kápolnában kéthetente van evangélikus istentisztelet. A kórházi lelkigondozó, Kecskés Anita persze igencsak meglepődött, amikor bemankóztam hozzá: ő hosszú éveken át volt a püspöki hivatal irodavezetője.) Pétertől tudom, hogy más osztályokon több evangélikus is van, de tilos volt az átjárás (Tilos az Á, a la Micimackó), így nem látogathattam meg őket. Az érthető módon szigorú szabályozás azt sem engedte meg, hogy látogatót fogadjunk: Katiék is csak csomagot küldhettek hetente kétszer. Azokat fertőtlenítés után kaptuk meg. Ilyenkor eluralkodott a kórtermekben a "Nyilas Misi pakkot kapott" feeling.
A terv úgy szólt, hogy négy hét bentfekvés után mától ambuláns módon járok be, és már vízitornára és egyéb kezelésekre is is járhatok. Ezt húzta keresztül az élet: szobatársam (nem a rendőr, nem is a nyomkövetős rab) szabadideje nagy részét prüszköléssel töltötte. Csütörtökön délben tesztelték: pozitív lett. Persze haza kellett mennie. Mivel az én tesztem negatív lett, először azt hittem, hogy urasan egedül leszek a kórteremben. De mondták, hogy kontaktként nhány napig nem érintkezhetek mással, vagyis kezelésekre és tornára sem járhatok. Így engem is hazaküldtek, azzal a sokat sejtető tanáccsal, hogy azért csak figyeljem, nincsenek-e tüneteim. Nos: péntek/szombatra lettek, és a vasárnapi gyorsteszt ennek megfelelően pozitív lett. Most itthon vívok (mint olykor más területen is) kétfrotnos harcot: egyrészt próbálok tornázni, másrészt hogy kikecmeregjek az omikronból. Apró magánéleti epizódként
említem, hogy a covidot amolyan nem várt születésnapi ajándékként kaptam - éppen úgy, mint egy évvel ezelőtt... Remélem, ezen azért gyorsabban től leszek. Egyelőre torokfájás, tüsszögés a tünetek, tavaly sokkal fáradékonyabb voltam.
A hatályos rendelkezések szerint ha pénteken (adná Isten) negatív a tesztem, akkor hétfőtől járhatok ismét Budakeszire kezelésre.
Úgy vágtam bele ebbe a műtétben - amely jó ideje aktuális volt -, hogy az időt igyekszem testi, szellemi és lelki erősödésre fordítani. Úgy érzem, eddig sikerült. Köszönöm, ha imádkoztok értem, és persze minden betegért, orvosért, ápolóért, gyógytornászért és takarítóért. Mostani állapotomban a telefonbeszélgetés nem annyira javallott, de emailt és sms-t olvasok. És persze a püspöki hivatal munkatársai (bár közöttük is a covidban most érintett) is tudnak információval szolgálni. Orsi ideális összeköt lehet most is.
Szeretettel gondolok a gyülekezet lelkészeire, munkatársaira és presbitereire. Engedelmetekkel majd hírt adok magamról a továbbiakban is. Nem mondtam le arról az eredeti tervemről, hogy február utolsó vasárnapján már istentiszteleten szolgálok Budagyöngyén és a Várban. De biztosat még nem merek mondani.
Mindenki nagyon vigyázzon magára és a környezetben élőkre. Legyen áldás a gyülekezet életén!
Testvéri köszöntéssel:
Tamás _______________________________________________ Fraternet-budavarpresbiter mailing list -- fraternet-budavarpresbiter@lutheran.hu To unsubscribe send an email to fraternet-budavarpresbiter-leave@lutheran.hu
Links: ------ [1] http://www.facebook.com/eszakievangelikusegyhazkerulet
fraternet-budavarpresbiter@lutheran.hu
-
Fabiny Tamás